Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

III. A belkereskedelem szocialista átszervezésének első szakasza: a nagykereskedelem államosítása

vannak. A felső vezetőségben 10-12 magas fizetésű ember működik, de hatásköre egyiknek sincs. November óta vezeti egyik az ellenőrzési osztályt, de nem tudja, mi a tennivalója. Egyetlen vállalat, amely 74 árudával rendelkezik, de egyetlen autóval sem. Szükségük van ideiglenesen egy kis raktár felállítására. Súlyos hibák vannak még az áruellátásban is. Kevés az áruja. Az anyagbeszerző nem képes a dolgot ellátni. Tisztázni kell az árakat, melyeken az árut kapják. Felmerül az a kérdés, hogy piperecikket magasabb áron kapnak, mint a magán-kiskereskedő. Ugyancsak felmerült egy másik probléma: seprőt a nagykereskedelmi NV-től vesz 3,75 Ft-os áron és forgalomba kell hoznia 3,90 Ft-ért. Dr. Hardi: Vince elvtárs megvizsgálja, hogy mennyi a Háztartási Bolt rezsije és a jövőheti értekezletig jelenti, hogy mit intézett. Fazekas: Festékszakmában 20-22%-os hasznot lehet számítani. A Háztartási Boltnak a személyzeti rezsije 10-12%. A dologi kiadása 8%, azonkívül az adó 4%. A személyzeti besorolásuknál sok helytelen dolog történt. Kiss: összesen mennyi a rezsije a Háztartási Boltnak? Fazekas: 20%. Most 74 árudájuk van és 116-nak kell lenni. A legsürgősebb tennivaló, hogy a személyzeti kérdés oldódjék meg, és a személy- és teherautókat megkapják. Ma közölték, hogy a pénzügyi előirányzatukat elutasították. A Háztartási Bolt 4,5 millióval rendelkezik. Dr. Hardi: Egyelőre arra vegyük az irányt, hogy minden egyes referens a saját vállalatától tudjon mindenről, ami a vállalatnál történik. Kiss: Ne építsen egy referens se a többi előadóra, csak magára. Dr. Hardi: A szervezési feladatok végrehajtása a szervezési osztály feladata, de hogy az egyes vállalatnál mennyi legyen a referens, azt meg kell beszélni a Szervezési Osztállyal. Fazekas: Az új pénzügyi előirányzatokat sürgősen végre kell hajtani és 5 millió forintot kell nekik adni. Dr. Kósa: Beszámol a Cipőkereskedelmi NV működéséről. A Cipőkereskedelmi NV feladata az alapítólevél szerint „az állami cipőtermelő-üzemek által termelt lábbelik átvétele és forgalombahozatala". Ezen feladatkör könnyebb és konkrétabb áttekintéséhez szükséges az ipari termelés adatait figyelembe venni. Az ország összes cipőgyártása a Cipőkereskedelmi NV megalakulása óta és jelenleg is havi 220 000 pár, kb. 18-19 millió forint értékben. Ezen összgyártás 60%-át az állami cipőgyárak, 40%-át pedig a még jelenleg is magánkézben levő cipőüzemek látják el. Az állami cipőgyárak tehát havonta 160 000 pár cipőt gyártanak kb. 13-14 millió forint értékben. A nemzeti vállalat árukészletét a Cipőipari Központtól szerzi be elsősorban, éspedig - amint már említettük - átveszi az állami cipőgyárak termelésének 70 %-át, vagyis kb. havi 106 000-110 000 pár cipőt. Ennek megfelelően kötött az I. és II. negyedévre vonatkozólag a Cipőipari Központtal keretszerződést, mindegyik negyedévre 330 000-330 000 pár cipőre. A keretszerződésekben lekötött mennyiség értéke mindkét évnegyedre 24-24 millió forint. Az első negyedévre vonatkozó termelési szerződésben vállalt átvételi kötelezettségét a nemzeti vállalat száz százalékban teljesítette.