Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

II. Kereskedelempolitika a stabilizáció után és a fordulat évében

városok vezetőségei között a személyi érintkezés, melynek folyományaként néhány kulturális és sporttalálkozás kölcsönösen le is zajlott. Ez adta meg a Szegedi Ipartestületek vezetőinek azt az elgondolást, hogy gazdasági összeköttetéseik felvételét is szorgalmazza, az Ipari Vásárok kereteit ezen lehetőségek figyelembevételével megkísérelje tovább tágítani. Annál is inkább, mert Szabadka, Újvidék, Temesvár és Arad körzetei voltak Szegednek - földrajzi, vasúthálózati és hajózási helyzeténél fogva mindenkor, gazdasági fennmaradását biztosító forrásai. Az Ipartestület Vásárbizottsága által felkért Dénes Leó szegedi polgármester a vonatkozó tárgyalásokat megindította, minek eredményeként egyelőre jugoszláv részről ígéretet tettek, hogy az ez évi Ipari Vásáron reprezentatív pavilon felállításával részt vesznek, ugyanezt helyezték kilátásba a román határ menti városok is. Szeged gazdasági léte nem nélkülözheti a fejlődést, és nam tud lépést tartani a hároméves terv követelményeivel sem, ha valamely formában hathatós segítséget nem kap. Motorikus erőt jelentene iparának és kereskedelmének fellendítése tekintetében a nagy múltú Szegedi Ipari Vásároknak délkelet-európai szomszédaink irányában történő kiterjesztése. A felszabadulás óta a Szegedi Ipartestület két vásárt rendezett, melyek számadatainak összehasonlítása és az 1948-as centenárium évében kifejtett érvek alapján tervbe vett nemzetközi jellegű vásár előrelátható számadatainak összevetése világosan mutatja a megkívánt fejlődés vonalát. [ í A tervbe vett ráfordításokat a bevételekkel összehasonlítva megállapítható, hogy jelentéktelen aktív vagy passzív egyenlegtől eltekintve a vásár volumenének növelése a költségvetés mindkét oldalának egyenlő növelésével jár. Megjegyezzük még, hogy a folyó évre tervezett építkezés költségeiben oly anyagbeszerzések is bennfoglaltatnak, amelyek a vásári anyagkészletet az eddiginél jóval meghaladóbb mértékben gyarapítanák. Az ez évi kiállítás színhelye, a Szeged belvárosban, közvetlenül a Tisza partján fekvő, fásított, parkosított Stefánia-sétány lenne, mely az újjáépülő közúti Tiszahídtól észak felé húzódik, kb. 500 méter hosszúságban és kb. 100 méter átlagos szélességben. A vásár területe magában foglalná a városi múzeumot, az egykori szegedi vár romját és a tankerületi főigazgatóság épületét is. A város tulajdonában levő csővázas barakkszerkezet és egyéb szükséges építkezési anyagok lehetőséget adnak egy kb. 1000 m

2 alapterületű, teljesen fedett, ideiglenes kiállítási csarnok megépítésére, míg az ipartestület vásári anyaga további kb. 500 m

2 alapterületű félfedett terület létesítését szolgálná. Egyes nagyobb tőkeerejű vállalatok saját pavilonjaikat állítanák fel, úgyszintén az árusító élelmiszer- és vendéglátóipar is. Az előzetes tervek és számítások a vásár képét úgy alakítják, hogy a jelentékeny terület elejétől végéig helyes elrendezésben és látványos lesz, bőséges helyet hagyva a látogatók közlekedésére és pihenésére.