Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

társulások, amelyek még a polgári korban keletkeztek. Ezek a főleg agrárjellegű szövetkezetek kapitalista vállalkozások voltak, mezőgazdasági beszerzési és értékesítési tevékenységet folytattak, de némelyek fogyasztási cikkek forgalmazásával is foglalkoztak. A három tevékenységi kör különösen a Hangya Szövetkezetnél kapcsolódott szorosan össze. A Hangya hatalmas organizációjával átfogta szinte az egész országot. A Hangya boltok látták el a falvakat áruval, de egyúttal a gazdák mezőgazdasági termékeinek átvételét is lebonyolították. Annak az elvnek alapján, hogy minden faluban lehetőleg egy mezőgazdasági szövetkezet legyen, a Hangya saját kebelében megszervezte a baromfi-, tojás-, gyümölcs- stb. felvásárlást, a terményértékesítésre pedig különböző bankok közreműködésével megszervezte leányvállalatait, a Hombárt, illetőleg a Futurát. A két háború között a Hangyán kívül még számos agrárjellegű szövetkezet működött az országban. Ezek fő üzletága a terményértékesítés volt, voltak azonban egyéb, pl. tej-, takarmány-, zöldség-, gyümölcs- stb. felvásárlással és értékesítéssel foglalkozó szövetkezetek. (Pl. OMTK, Nostra Rt, Mezőgazdák Országos Szövetsége, Zöldmező Szövetség stb.) Ezek egyikét sem fűzték azonban olyan szoros szálak az ellenforradalmi államhatalomhoz, mint a Hangya Szövetkezetet, amelynek vezetői a kereskedelmi tevékenységet összekapcsolták azzal a gyakorlattal, hogy a falusi szövetkezeti tagokat az ellenforradalmi ideológia alapján szervezzék, tömörítsék. A felszabadulás után a demokratikus célkitűzésekkel megalakult Magyar Szövetkezeti Tanács még 1945-ben kimondta a Hangya Szövetkezet feloszlatását. Ez azonban inkább csak elvi állásfoglalás volt, mert a Hangya tovább működött. Ugyanakkor a munkáspártok gazdaságpolitikai törekvései között kezdettől szerepelt a valódi, „kis gazdasági egyedeket" tömörítő „népi" szövetkezetek kifejlesztésének célkitűzése. E politikai munka eredményeképpen a földosztást követően már 1945-ben létrejöttek a falvakban a földhözjuttatottakat és szegényparasztokat összefogó földművesszövetkezetek, erősen mozgalmi jelleggel. A baloldal politikai eredménye volt, hogy a földművesszövetkezetek megerősödését állami intézkedések is elősegítették. Minthogy a földművesszövetkezetek fő célja a falusi szegénység gazdasági megsegítése volt, a kormányzat elsősorban beszerzési és értékesítési, illetőleg mezőgazdasági-kisipari vonalon támogatta ezeket. A földművesszövetkezetek kiskereskedelmi (áruforgalmazási) tevékenysége kezdetben nagyon gyenge volt, sőt sok helyen meg sem indult.Ehhez tőkeerejük is hiányzott, s eleinte megfelelő hozzáértésük sem igen volt meg. A felszabadulás után viszont újra megkezdte tevékenységét az Általános Fogyasztási Szövetkezet, amely az egyetlen munkásszövetkezet volt az ellenforradalmi korszakban, míg 1939-ben el nem rendelték kényszerfelszámolását. A nagytőkés jellegű szövetkezetek a népi demokrácia első éveiben még jelentős üzleti tevékenységet folytattak, annál is inkább, mert az adott áruforgalmazási viszonyok között az állami célú felvásárlásokra még mindig könnyebben kaptak megbízást, mint a magán nagykereskedők. Ebben közrejátszott nemegyszer a korábbi gyakorlat folytatása is az állami hivatalok részéről.