Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

A szövetkezeti mozgalom jelentőségét a magyar nemzetgazdaság demokratikus átalakításában mutatta az, hogy a népi demokratikus államhatalom a szövetkezetek irányítását állami feladattá tette és kormányszintre emelte. Az 1945-ös választások után a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumot kettéválasztották. Az ország gazdasági életében elsőrendű fontosságú közlekedésügy önálló tárcát kapott, a kereskedelemügy mellé pedig a szövetkezetügyi hatáskört rendelték. 1945. november 11-én kezdte meg működését a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium, Rónai Sándor vezetése alatt. A tárca azonnal hozzákezdett egy demokratikus szövetkezeti törvény tervezetének kidolgozásához. Ez azonban hosszan elhúzódó munka lévén, közben átmeneti intézkedések történtek a szövetkezeti struktúra kapitalista jellegének megváltoztatására. Az 1946-ban kibocsátott 2330/1946. ME számú rendelet, érintetlenül hagyva a földművesszövetkezetek szervezetét, a többi szövetkezeti társulást két nagy szövetkezeti központ keretébe utalta. A Mezőgazdasági Szövetkezeti Központ (MSZK) fogta össze a termény- és termékértékesítési központokat és létesítményeket, a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Központja (FSZOK) pedig a fogyasztási jellegűeket. A rendelet kimondta a Hangya feloszlatását, illetőleg a Hangya-vagyon szétosztását e két szövetkezeti központ között. A Hangya vidéki bolthálózatát a FSZOK-nak kellett volna átvennie. Az átvételek azonban igen vontatottan folytak, mivel a Mezőgazdasági Szövetkezeti Központ nem szívesen engedte át ezeket, sőt saját szervezetében újabb falusi fogyasztási szövetkezetek létrehozását is megkísérelte.

51 Az átadások annyira elhúzódtak, hogy belenyúltak az 1947. május 1-én kibocsátott Szövetkezeti Törvény hatályba lépésével előállott új helyzetbe. Az 1947: XI. te, a Szövetkezeti Törvény ugyanis tovább módosította a szövetkezeti szerkezetet, megszüntette a korábbi szövetkezeti központokat (ideértve a Földművesszövetkezetek Országos Központját is) és a Magyar Országos Szövetkezeti Központ (MOSZK) felállításával egy egységes szervezeti keretbe fogta össze az országban működő szövetkezeteket. A Hangya-boltok átadása a MOSZK-nak azonban már nem ütközött ellenállásba. (Lásd a 76/A sz. dok.) Annál kevésbé, mert az átszervezés gyakorlatilag nem érintette a fogyasztási szövetkezetek tevékenységét. Ugyanakkor - bár a földművesszövetkezetek fejlesztése továbbra sem a fogyasztási üzletág irányába történt - az elsőfokú iparhatóságok nem tagadták meg a földművesszövetkezetektől sem az iparigazolvány kiadását, ha tevékenységüket a fogyasztási üzletággal ki kívánták bővíteni. így a falvakban gyakran egymás mellett működtek a volt Hangya-, vagy más, korábban bevezetett szövetkezeti boltok és a földművesszövetkezetek boltjai. Ez az árualap elaprózásával járt, s a többszörös raktározások és személyzet fenntartása miatt sem volt gazdaságos. A Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium elvileg már ekkor a fogyasztási szövetkezetek összevonása mellett foglalt állást (Lásd a 77. sz. dok.), ennek gyakorlati végrehajtásához azonban csak egy év múlva, 1948 nyarán érlelődtek meg a feltételek. A szövetkezeti társulások nagymérvű támogatása nem volt egyértelműen pozitív hatású. Megszaporodtak a szövetkezeti formában jelentkező, de valójában egyéni