Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

zeteket összefogó KISOSZ (Kiskereskedó'k Országos Szabad Szervezete), ez októberben vált valóban a kiskereskedői érdekek képviseleti csúcsszervévé, amikor a Magyar Kereskedők Egyesülete (MKE) valamennyi tagjával kilépett a KOKSZ-ból és a KISOSZ 1947. október 10-én megtartott küldött közgyűlésén az MKE volt vezetőségi tagjai megfelelő arányos képviseletet kaptak a KISOSZ vezetőségében.

40 A KISOSZ első elnökévé Komnenov Pált választották, aki már 1944-ben az Ideiglenes Nemzetgyűlés kommunista képviselői közé tartozott. A kiskereskedők körében levő kommunista párttagok számát nem ismerjük, azonban, hogy ennek a számnak növekednie kellett, azt olyan források mutatják, mint a Bőrkiskereskedők Kommunista Aktívájának memoranduma. (Lásd az 55/B sz. dok.) (Figyelemreméltó, hogy ez már nemcsak a nagytőkés érdekegyesületeket bírálta élesen, hanem ezekkel egy sorba állította az Anyag- és Árhivatal tevékenységét is.) A baloldal politikai munkájának eredményei tükröződtek abban, hogy a kiskereskedők felismerték a szövetkezeti tömörülés fontosságát. A Gazdasági Főtanács Titkársága szívesen fogadta a különféle szakmákban megalakult kiskereskedői anyagés árubeszerző szövetkezeteket, sőt a Szövetkezeti Törvényre támaszkodva, igazgatási úton ösztönözte létrehozásukat.

50 Volt olyan szakma, ahol a kiskereskedők már korán megkísérelték, hogy a társulás révén közvetlenül a gyártó vállalatoktól szerezzék be áruikai. Az ipari és nagykereskedelmi érdekek összefonódása következtében viszont a gyárak igyekeztek a kiskereskedőket távoltartani a nagykereskedelem érdekszférájától. Ezt panaszolta beadványában a Festékkiskereskedők Beszerzési és Elosztó Szövetkezete, amely a gyáraknak a szövetkezettel szembeni „kartellszerű megállapodásáról" beszélt. (Lásd a 68/A sz. dok.) A kiskereskedők azonban számíthattak a kommunista gazdasági vezetés támogatására. 1947 májusában a Gazdasági Főtanács elfogadta Vas Zoltán főtitkári előterjesztését a kiskereskedői beszerzési és elosztó szövetkezetek részére biztosított kedvezményről. (Lásd a 69. sz. dok.) A Gazdasági Főtanács döntése szerint a kiskereskedői beszerzési szövetkezetek lehetőséget kaptak arra, hogy közvetlenül bekapcsolódjanak az áruelosztásba, tehát készleteiket a gyáraktól szerezzék be. Ennek fejében a szövetkezetek, lemondva a nagykereskedői haszon bizonyos részéről, a kiskereskedői haszonkulcs épségben tartása mellett, a fogyasztóknak „szövetkezeti engedménnyel", azaz olcsóbban adták tovább az árut. A kiskereskedői beszerző szövetkezetek támogatása az MKP III. kongresszusán meghatározott gazdaságpolitikai programhoz tartozott, amelynek célkitűzései között szerepelt a tőkés magángazdaság erejével szemben „a nép érdekeinek megfelelő" szövetkezeti mozgalom erőteljes kifejlesztése. A kiskereskedői beszerzési szövetkezet a szövetkezeti társulás egyik megjelenési formája volt a belkereskedelemben. A másik forma, a fogyasztási szövetkezet, korábban is jelen volt a kereskedelmi életben. A stabilizáció után kibontakozó nagyarányú szövetkezeti mozgalom azonban itt is változásokat hozott, s ezért röviden foglalkozunk a szövetkezeti kérdéssel a koalíció első éveiben, különös tekintettel a fogyasztási szövetkezetekre. A népi demokratikus átalakulás kezdetén tovább működtek azok a szövetkezeti