Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

egyike volt a legkorábban megszervezett állami nagykereskedelmi szerveknek, amint arra még majd visszatérünk. A stabilizáció után, abban az átmeneti szakaszban, amelyben fennálltak még a tó'kés tulajdonviszonyok, a Gazdasági Főtanács intenciójára a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztérium a nagykereskedó'k jogtalan haszonszerzésének igyekezett útját állni. A textil- és bőrszakmában azzal csökkentették a kiskereskedők kiszolgáltatottságát a nagykereskedelemmel szemben, hogy lehetővé tették az előbbiek részére a közvetlen gyári beszerzést. A textilárunál a kiutalási rendszer révén is igyekeztek támogatást nyújtani a szövetkezeti és magán-kiskereskedelemnek. Az áruelosztás kvótális alapon történt, amint azt 70. sz. dokumentumunk is mutatja. Ekkor, azaz 1947 májusában a pamutáru elosztásánál a nagykereskedelem a termelés 13%-áig részesült áruelosztásban. Később a nagy- és kiskereskedelem kvótáját egyesítették és az így kialakult 54,5 %-os kvótális mennyiséget a kiskereskedők között osztották szét. A nagykereskedők nem részesültek külön ellátásban, hanem az eladás alkalmával a kiskereskedőktől vették át a jegyeket, s ennek alapján kaptak újabb kiutalást. Ez a rendszer tehát rákényszerítette a nagykereskedőket, hogy a gyáripar termékeit a kiskereskedőknek adják tovább. Ebbe az intézkedési körbe tartozott a Kereskedelem- és Szövetkezetügyi Minisztériumnak a papiroselosztás új rendjéről kibocsátott rendelete is. (Lásd a 74/A sz. dok.) A kereskedelmi kormányzat ezzel is azt kívánta elérni, hogy a gyári közvetlen eladásoknál minél szűkebb körre korlátozza a nagykereskedők spekulációs lehetőségét, és rászorítsa őket arra, hogy az ipartól átvett papíráru a kiskereskedőkhöz, illetve ezeken keresztül a fogyasztókhoz kerüljön. Megjegyzendő, a Papírnagykereskedők Országos Szövetsége az 1947 júliusában kiadott rendelkezés ellen még az év novemberében is harcolt, újabb és újabb érvekkel próbálkozott, hogy a döntés megváltoztatására rábírja a minisztériumot. A kiskereskedői érdekek védelme ahhoz a baloldali gazdaságpolitikához tartozott, amelynek fő célkitűzéseit a Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa 1946 őszén határozta meg. A Kommunista Párt a gazdasági eredmények megszilárdítását és továbbfejlesztését „a profithajhászó nagytőke érdekeivel szemben" a tőke korlátozásával együtt kívánta végrehajtani. Ennek a célkitűzésnek a jegyében az MKP szövetségi politikájában az addiginál nagyobb figyelemmel fordult a középrétegek felé, és hangsúlyozta azok megkülönböztetését a nagytőkésektől. A párttagok politikai munkájának egyik területéül jelölte meg a kisiparosok és kiskereskedők felvilágosítását és jogos érdekeik védelmét.

48 A Szociáldemokrata Párt XXXV. kongresszusa ugyancsak a népi demokratikus fejlődés meggyorsítását sürgette és a nagytőkés gazdaságpolitika ellen mozgósított. A kereskedelemügyi igazgatást felölelő kötetünkben nem foglalkozunk a kereskedőréteg társadalmi magatartásával, politikai állásfoglalásával forrásszinten. A kép teljessége kedvéért azonban utalnunk kell arra, hogy a kereskedők politikai differenciálódása a stabilizáció után elmélyült. Megjelentek és megizmosodtak a kiskereskedői szabadszervezetek (érdekképviseleti szervezetek), és egyre tömegesebbé lett a kiskereskedők kiválása a KOKSZ-ból. 1947 tavaszán létrejött a kiskereskedői szabad szerve-