Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

II. Kereskedelempolitika a stabilizáció után és a fordulat évében

szabadított szektorokban; a jelenleg megállapított ipari árak magasak, és tulajdonképpen kartellszerű árhatárt jelentenek. Ezzel szemben az a véleményünk, hogy egyrészről az adott viszonyok között az iparcikkek árai (a termelés körülményeit figyelembe véve), ha magasak is, de a költségfedezet határán vannak, másrészről pedig a felszabadítás a cikkek legnagyobb részénél jelentős áremelést fog előidézni. Ezzel kapcsolatban elég, ha a következőkre mutatunk rá: a) Az állami kezelésbe vett üzemek (MÁSZ, NIK) árkérdéseiről ismeretes, hogy a megállapított árak mennyire szorosak, holott azok az általános ipari szorzó felső határán vannak; b) Az orosz érdekeltségű vállalatok csaknem kivétel nélkül erőteljesen sürgetik az eladási áraiknak felemelését, és bizonyítani kívánják a megállapított árak elégtelen voltát. Nagyjában ez az árhelyzet az összes iparvállalatoknál. Ha a megállapított árak olyan feltevések mellett, amelyek mellett kiszámíttattak (100 %-os kapacitás, augusztusi munkabérek stb.) kielégítőnek is látszanak, a tényleges termelési körülmények között kisebb kapacitással, emelkedett munkabérek mellett kétségtelenül szorítanak mindenhol. c) A külföldről származó nyersanyagok magas ára a belföldi árszintbe nem fér bele, és a legfontosabb cikkek egész soránál súlyos árkiegyenlítési gondokkal kell küzdeni (papír, pamut, műselyem, bőr, marónátron, koksz, vasérc stb.). d) Ipari termelésünk sok tekintetben nyersanyaghiánnyal küzd, jobb foglalkoztatásra törekszik, mert csak ily módon tud költségeket csökkenteni és a leszorított árakba beilleszkedni. Ez arra a törekvésre vezet, hogy a szabadpiacon fokozni fogja a gyártáshoz szükséges anyagbeszerzést, még akkor is, ha ezek ára emelkedik. Ettől függetlenül a jóvátételi (parancs-) megrendelést kapott vállalatok áremelése mellett a beszerzéssel aligha várhatnak, hacsak a szabotázs gyanújába nem kívánnak keveredni. Az árak szabaddátétele egyidejűleg azt is szükségessé teszi, hogy az előbbiekben említett felső árhatárt (riglit) generálisan fel kell oldani. Ebben az esetben pedig nemcsak a felszabadítás után esetleg előálló áremelések jutnak majd az immár szabadon kialakuló árakban kifejezésre, hanem érvényesülni fognak mindazok a lappangó árfelhajtó tényezők, amelyek eddig az árakban a szoros „rigli" folytán nem juthattak kifejezésre. A vállalati árbejelentések adatai alapján általában megállapítható, hogy a vállalati árvetések csaknem kivétel nélkül jelentősen magasabb árakat látszanak igazolni, mint amilyeneket a „rigli" folytán alkalmazhatnak (5-8-szoros árigények az engedélyezett 3,8-4,75-szörös árakkal szemben). Emellett még figyelembe kell venni azt is, hogy a felszabadítás esetén az árak emelkedése legtöbb esetben már csak azért is bekövetkezik, mert a vállalatok a tényleges kapacitásnak és az augusztus óta emelkedett munkabéreknek megfelelő költségeket fogják elszámolni, amire ez idő szerint a „rigli" miatt lehetőségük nincsen. A részbeni felszabadítás megítélésénél sem hagyható figyelmen kívül az árak egymásrahatása. Az árucikkek legtöbbje ugyanis valamely más iparcikkek előállításának anyaga vagy alkatrésze. Abban az esetben, ha az egyes ipari termékek árát szabaddá