Szinkovich Márta: Dokumentumok a magyar belkereskedelem történetéből, 1945–1949 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 4. Budapest. 1981)

Bevezető

A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium első rendelkezései között intézkedett a nyílt árusítási üzletek és ipari üzemek számbavételéről és hasznosításáról (Lásd a 4. sz. dok.), majd ezt követően az üzletek bérbevételének új rendjéről. A vezető nélkül maradt vállalatok üzemeltetésének megindítására a kormány általános rendelkezést adott ki, amelyet kiegészített az Elhagyott Javak Kormánybiztosának felhívása a németek és nyilasok által elhurcolt vagyontárgyak kötelező bejelentésére. Ezeknek a jogszabályoknak alapján a Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztérium, állami megbízással, vállalatvezetőt rendelt ki az elhagyott árukereskedelmi, szállítmányozási, fuvarozási, zálogkölcsönző, valamint vendéglátó üzemek élére. Az állami beavatkozásnak ez a közvetlen formája azonban, amely a magáncégek valamiféle „államosításának'* színezetét nyerhette, sok vitát váltott ki a tárcán belül.

5 A kereskedelemügyi igazgatás is kizökkent megszokott menetéből. A korábbi rendszabályok egyszerre betarthatatlanokká váltak, mint pl. a mértékhitelesítési előírás, minthogy az e művelethez használt hitelesítő mérőeszközök a vidéki kirendeltségeken megsemmisültek.

6 A vásári és helypénzek címén beszedhető díjak mértékét korábban ugyancsak főhatósági előírások szabályozták. A súlyos pénzhiánnyal küszködő helyi hatóságok most ezeket az összegeket önkényesen jelentősen felemelték. A tárca - az önkormányzatok nehéz helyzetét ismerve - rugalmasan oldotta meg a problémát. Engedélyt adott a törvényhatóságoknak, hogy a helypénzt saját belátásuk szerinti mértékben emeljék, s a megállapított díjszabályzatot utólag terjesszék fel jóváhagyásra.

7 A kereskedelemügyi tárca a kereskedők igazolásának szabályozásával is az áruforgalmazás normális menetének kialakulását igyekezett elősegíteni. Az ország minden dolgozóját átfogó politikai igazolás lefolytatásának részletes szabályozása foglalkozási áganként változott. így volt egy kormányrendelet a szabad pályán működők igazolására vonatkozóan is. A Kereskedelem- és Közlekedésügyi Minisztériumban egy ezt kiegészítő tárcarendelet készült, amely figyelembe vette a kereskedelmi tevékenység sajátosságait. Ezzel lehetővé vált, hogy a kifogás alá nem eső kereskedők ügyét időveszteség nélkül letárgyalják.

0 A kereskedelmi élet megindításának egyik alapfeltétele volt, hogy a háborús veszteségeket szenvedett vagy az árualap beszerzéséhez tőkével nem rendelkező kereskedők hitelhez jussanak. A pénzügyi kormányzat már 1945 áprilisában kezdeményezett egy hitelakciót a háborús károkat szenvedett kereskedők támogatására. A hitelkeret összege ekkor 15 millió pengőt tett ki, amelyet a Minisztertanács a fontos közellátási cikkeket árusító kiskereskedők részére engedélyezett. A kibontakozó infláció miatt azonban augusztusban szükségessé vált ennek az összegnek jelentős megemelése. (Lásd 13. sz. dok.) Ezzel párhuzamosan a Kereskedők Országos Központi Szövetsége (KOKSZ) kérelmére egy másik, kizárólag KOKSZ-tagok részére biztosított hiteltámogatásra is sor került 25 millió pengős keretben, amelyet később ugyancsak növeltek.

9 Külön hiteltámogatást terveztek a deportálásból visszatért kereskedők részére, mezőgazdasági vonalon pedig a gyümölcs- és zöldségkereskedők részesültek egy 140 milliós hitelben.

10