Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 IV. A NEVELŐKÉPZÉS REFORMJÁNAK KÉRDÉSEI

a marxizmust azzal, hogy osztályharcot hirdet. Az osztályharc régi keletű. Volt már a marxista hirdetés előtt is. Megszűnne ez a harc akkor, ha nem lenne a társadalomban osztálykülönbség, nem lenne dolgozók és nem dolgozók osztálya. A közelmúlt rendszer, világnézete alapján elkövetett kegyetlenségeinek igazolására hivatkozott arra, hogy pl. Jézus is korbáccsal verte ki a kufárokat a templomból. Ez azonban csak jelkép volt, egy kufárnak sem lett véres a háta a jézusi korbácsolástól. Jézus sohasem volt kegyetlen. De mégis volt egy kivétel, a gazdag ifjú története. „Add el minden marhádat és oszd ki a szegények közt!" Ez a kegyetlen válasz 2000 éve zeng a világ társadalma felé, de kevés eredménnyel. Ez az egy példa is alkalmasnak látszik a marxi osztályharc-elmélet és a keresztény világnézet hasonlósága között. Ennek a hasonlóságnak éppen az ellenkezőjét hirdetik most is az érdekeltek, közvetett úton, tudatosan és tudattalanul könnyen átlátható irányzattal. Ha mármost a gyakorlat szempontjából vizsgáljuk a legfőbb nevelési örök eszméket, látni fogjuk, mennyire időszerű e tétel vitatása: a nevelés régi és új eszményei. Nincsenek régi és új eszmék, csak a nevelés módszere változik kinek kinek a világnézete szerint. . . Válasszunk most ki az örök nevelési eszmékből az eddig elmondottak alapján hármat. Ezek: 1. a hit, 2. az erkölcs, 3. a tudás. Ezek mindig együttesen, de különböző hatással jelentkeznek, egymás nélkül el sem képzelhetők. Mi a hit? A nem érzékelt dolgok felől való bizonyosság. A hit igen sok esetben az ember cselekvésének, munkájának egyedüli motorja. Hit kell ahhoz, hogy a földművelő jól munkálja a földjét, de hit kell pl. ahhoz is, hogy a magyar dolgozók milliói vállalják az újjáépítés folytán felmerülő rengeteg lemondást, mert erősen hiszik, maguknak építenek. Ha nem hinnék ezt, nem lennének oly igen lemondóak. A hittel való nevelésnek nagy szerepe volt az ókorban és a középkorban. A második legfőbb nevelési eszme a szeretet, amelyet szavakkal csak úgy ráparancsolni a társadalomra nem lehet. Erre az érzésre nevelni kell! Jézus szerint minden erkölcsi törvény tömörítése egy szóban. Két nagy alkotóeleme van a szeretetnek, karitatív szeretet és szolidáris szeretet. Az első felülről lefelé segít, alamizsnát ad, a másik egyenlő mértékkel mér. A szeretetnek ez a kétirányú alkalmazása elősegítője az osztálytagozódásnak. Az osztályos társadalomban a karitász van előtérben, ahol még szükség van a szegények karácsonyfájára. A szolidaritás az osztály nélküli társadalomra törekvő dolgozó osztályoknál van erősödőben. Mindkét irányú szeretetre szükség van, mert szegények, betegek és tehetetlenek mindig voltak és lesznek. A marxi elmélet szerint az osztály nélküli társadalomban nem lennének szegények, csak betegek és tehetetlenek. Karitatív szeretetre tehát nem lenne szükség. A szolidáris szeretet intézményesen, törvényszerűen működne. A szolidáris szeretet elmélyítése több értelmet ad a hazafiúi érzéseknek is. Mint ahogy nem lehet nevelési eszmény az önzés az egyéneknél, úgy nem lehet az a nemzeteknél sem. A karitász a nemzetközi viszonylatban igen gyakran önző szándékú. A egyéni karitász ritkábban önző. A népek szolidaritása az osztály nélküli társadalomban mindinkább közelebb vinné az emberiséget a tökéletesség felé azzal, hogy enyhítené a népek közötti gyűlölséget, korlátozná a hódító háborúk lehetőségét, megszüntetné az osztályharcot. Harmadik fő nevelési eszmény a tudás. A tudo-