Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)
1947 IV. A NEVELŐKÉPZÉS REFORMJÁNAK KÉRDÉSEI
6. Szecsányi Lászlóné, pilisborosjenői állami iskolai tanítónő, elismeréssel adózott az előadásért az előadóknak. 7. Spaat Gyula budakalászi igazgató-tanító az értekezleten elhangzottak gyakorlati értékesítéséről kezdte hozzászólását. Nem mondhatjuk, hogy pedagógusnak születni kell, mert az adottságokat kifejlesztve, a tanítóképző bizonyos rátermettséget ad. A notesz nem használása nem jelenti a számonkérés hiányát. A számonkérésnél látja meg a tanító, mit nem tud a gyermek, és megmagyarázza neki. Az iskola embert akar nevelni, aki saját magát tovább tudja képezni, mikor kikerül az iskolából. 8. László András kántortanító elismerését fejezi ki az előadónak, és hozzászólásában kapcsolódik Spaat kollégához. A mai előadás feleleveníti benne annak a tanárának emlékét, aki együtt játszott diákjaival, s ezzel nem kisebbítette tekintélyét, sőt: megteremtette a baráti légkört, melyben öröm volt tanulni. A demokrácia megbecsüli az embert. 9. Somogyi Béla, budakalászi állami tanító, a gödöllői közművelődési előadáson a Karácsony Sándor által felvetett érdekes problémát ismertette: Magyarországon nincs kultúra csak civilizáció, mert a kultúra népi hagyományokból fejlődött. A magyar zene ötfokú, a pentaton skálájától idegen a legtöbb zenei munkánk. Bartók és Kodály volt az, akik a népi zene megmentéséért és zenei életünk alapjává tevéséért harcot indított. Az előadóknak ahhoz a megállapításához, hogy az alapműveltség és szakképzettség jó demokratákat ad, hozzátenné: lelki műveltséget. Beszélt még a példa nevelő hatásáról is, a kiskorú pályaválasztás kérdéseiről. 10. Baranyai Rezsó', a Szociáldemokrata Párt kerületi titkára, elismerését fejezte ki az előadónak demokratikus szellemű előadásáért. Hangsúlyozta, hogy az új embertípusnak meg kell szabadulnia a mai ember önzésétől. Hiányolja, hogy Moruson kívül más gondolkodókat nem vonultatott fel, akiket meg kell ismernie a pedagógustársadalomnak. A műveltséggel társuljon lelki műveltség, mert azok, akik romlásba vezették országunkat, művelt emberek voltak, s annál nagyobb a bűnük. Közösségi érzésre neveljenek a nevelők, s ezért szükséges a tanítóságnak megismernie a Hegeltől Marx-Engelsig a nagy újító szellemeket, s magukat az Ő szellemiségükbe beállítani. A szocialistákra rámondták, hogy osztályharcot csináltak, azt azonban elfelejtették, hogy ehhez ellentét is kellett. Harcoltak, mert szükség volt rá. A tanítóság emberi megélhetése is követelné az osztályharcot, de nincs meg az összetartás, mely harcba robbantaná ezen vádjukat, mint az ipari munkásságnál és parasztságnál. A nemzeti egységről szólva mondotta, hogy csak osztály nélküli társadalomban valósulhat az meg. Mert a különböző osztályok érdekei is eltérőek, s így szembekerülnek egymással. A társadalom régi vezető' rétegéről megállapítja, hogy nem hajlandó belenyugodni érdekei elvesztésébe. Ha diktatúra lenne, nem védhetnénk érdekeiket, amelyek nemzetellenesek voltak. A kétéves demokrácia ereje kell hogy meggyőzzön mindenkit. Romokból új élet fakadt, vannak még vámszedők, de nem lehet máról holnapra a rosszat az emberi lélekből kitépni. Ezt a tanítóságnak kell kinevelnie. A nemzet egysége attól is függ, hogy át tudjuk-e az egész világ nemzetiségeit