Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 IV. A NEVELŐKÉPZÉS REFORMJÁNAK KÉRDÉSEI

nevelni. A demokráciát általános érdekek irányítják. A magántulajdon megszüntetésével féket lehetne tenni az egyéni önzésre. Az Ő álláspontja az, hogy várni kell, míg az iskolai nevelés révén ez az egyéni önzés visszafejlődik. A tanító felelőssége nagy, mert ha kikerül is a gyermek az iskolából, nehéz eltérnie attól a gondolattól, amit ott kapott. A fizikai és szellemi munkáról szólva megállapította, hogy a mai rendszerben már nem probléma a munka minéműsége. A munkaidő letelte után egyforma a lehetőség mindenki számára a tanulásra, szórakozásra. A demokrácia nehézsége szerinte abban van, hogy nem tud múltbeli eredményre hivatkozni, hogy amit akar, az jó, az van a közösség érdekéért: csak magyarázni tudja. De két és fél évi produktum a bizonyíték a demokrácia mellett, hogy képes az emberiséget a jobb jövőbe átvezetni. A nemzetköziségről hangoztatta, hogy az eszme egy országon belül nem érvényesülhet, ha nincs mellette a többi ország. A nemzetközi tőke és a munkásság viszonyáról megállapította, hogy ha Ők szabályozhatják államuk berendezését, szükséges, hogy a munkásság is ragaszkodjon a munka feltételeihez. A demokrácia igazi hazafiasságban nem marad el a múlt mögött, de olcsó frázisokért nem hajlandó feláldozni magát. 11. Pintér Józsefné, pilisborosjenői állami iskolához beosztott, menekült tanítónő, hozzászólásában a demokratikus iskola követelményeiről beszélt, melyben a tanító és tanítvány egyenrangú felekként állnak egymás mellett, ahol nincs tanulási kényszer, csupán tanulási szabadság van. Továbbiakban megállapítja, hogy a nevelés alapproblémája az egyén érzelmi és eszmei beállítása a társadalomba. Ezért függ a társadalom egyes osztályainak a termeléshez és egymáshoz való viszonyától. Az osztálytársadalomnak kultúreszményei mindig az uralkodó osztály ideáljaihoz igazodnak, ezért a köznevelés eszményei mindig a társadalom uralkodó osztályának hatalmi törekvéseit szolgálják. A látszat szerint ugyan a nevelési célok „örök igazságok", valójában pedig mindig ott van mögöttük olyan ismerettartalom kialakításának célja, amilyen a társadalmi uralkodó osztály hatalmi törekvéseinek megfelel. Az ókori görög nevelés állampolgári nevelés volt. Arisztotelész a műveltséget az államhatalom alapjának tartotta. A magyar társadalom kisbirtokrendszerre alapított mezőgazdaságból és növekvő potenciájú ipari termelésből adódik. A mezőgazdasági tényező' a népi szövetkezetek hálózatának kiépítését teszi szükségessé. Az ipari pedig a racionálisan termelő kollektív szervek kiépítését kívánja meg. Mindkét csoportnak kritikai gondolkodású, reális szemléletű, önálló elhatározó készségű, tág látókörű, érzelmileg demokratikus és kollektív érzésektől átitatott embertípusra van szüksége. 12. Somogyi Béla, budakalászi állami tanító, második hozzászólásában megállapította, Hegel, Marx, Engels közgazdaságtani újítók voltak, kevés nevelői behatással. A tudomány Marx halála után továbbfejlődött. Az a tétel, hogy „semmi meg nem döntheti a klasszikus fizika állítását", érvényes egész a XIX. századig, az atomfizikánál megsemmisül. A történelem fejlődik. Ami tegnap jó volt, ma esetleg nem jó. Korszerű demokráciára van szükség, s a pártok emeljék ki azokat, akik erkölcsi és tudományos szempontból felettük állnak. A fenti tudósokon kívül még Spenglerre