Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 IV. A NEVELŐKÉPZÉS REFORMJÁNAK KÉRDÉSEI

Az első két évben ezeknek a közösen hallgatott óráknak a száma nem túl megerőltető heti óraszám (kb. 30) egyharmad részét tenné ki. Mind az általános iskola tanítójelöltjei, mind a jövendő középiskolai tanárok mindkét év végén vizsgát tesznek a felsoroltak anyagából. A két nevelőtípus elkülönülése ott kezdődik, hogy szaktárgyukból vagy tárgycsoportukból az általános iskola jövendő nevelői szintén év végén vizsgáznak, a középiskolai tanárok pedig csak kollokviumot tesznek. Természetes, hogy az egyetemeken, ahol mind a két típusú nevelő jelen van, az általános iskola felé tartók inkább a szaktárgyak Összefoglaló, enciklopédikus, nagyobb tárgyköröket felölelő és áttekintő előadásait látogatják, a jövendő középiskolai tanárok pedig már kezdetben részletproblémák iránt is mutathatnak érdeklődést. A harmadik évben az általános iskola jövendő nevelői teljesen elválnak a gimnáziumi tanároktól. A gyakorlóiskolai munka mellett, amelyik mindegyik tárgyukat és annak didaktikáját felöleli, ebben az évben kell elvégezni a filozófia és pedagógia történeti összefüggésben való látását, itt kell rendszerezni a mai iskolára és iskolaszervezetre vonatkozó kívánatos ismereteket (iskolaszervezet-tan, a nevelés és a szabad művelődés kapcsolata, az egészségtan, mint egyéni és közösségi tanulmány, a testnevelés kérdése stb.). Ugyanezeket a tanulmányokat a gimnáziumi tanárnak is el kell végezni, de lényegesen hosszabb tanulmányi ido alatt, ez a feladat náluk több évre osztható el. Az egyetemeken természetesen lehetséges az előadásokat és gyakorlatokat úgy beosztani, hogy azokat a harmadéves általános iskolai jelölt és az ötödéves gimnáziumi tanárjelölt együtt követhesse. Természetesen felmerül az a probléma, hogy mi történjék olyan esetben, amikor valaki az általános iskolai nevelői oklevelet szerezte meg és utána tovább akar menni a gimnáziumi tanári oklevél megszerzése felé. A Tanács felfogása az, hogy ezt mindenki számára lehetővé kell tenni olyan módon, hogy a pedagógiai tárgyakat - az előbbi táblázatban rendszerezett 10-12 órát - be kell számítani, a szakirányú ismeretből pedig olyan kiegészítő vizsgálatot kell megkívánni, amely a többi hallgatóval való együtthaladást lehetővé teszi. Azok a hallgatók, akik így kerülnek az egyetemre, természetesen doktorátust is tehetnének a választott tudományból. Olyan esetben, amikor mind az általános iskolai, mind a gimnáziumi nevelőképzés az egyetemen belül folyik, ennek alig lehet akadálya. Az a tény pedig, hogy az akadémiák az egyetemek partikuláiként működnek, azok számára is folyamatossá teszi a tanulást, akik akadémiáról lépnek egyetemre. Az egyetemek bölcsészeti karainak élénk figyelemmel kell kísérniük az akadémiák munkáját, hogy azok tanulmányi eredménye elérje az egyetemekét. Ilyen szempontból egyenesen kívánatos, hogy átlépések legyenek az akadémiákról az egyetemekre: a vizsgálatok még a kevéssé érdeklődő professzorokat is tájékoztatják az akadémiák munkájának színvonaláról. A középiskolai tanárvizsgálatok mostani rendjét felül kell vizsgálni. El kell dönteni mindenekelőtt azt, hogy a kétévenkénti vizsgálatok - alap- és szakvizsga - helyett nem volna-e tanácsos évenkénti vizsgálatokat bevezetni, és hogy nem lehetne-e a tanárvizsgálatokat úgy beépíteni a tanulmányi rendbe, hogy azok egyben a tudományos fokozatokat is jelentsék. Ezt a kérdést a Tanács azért veti fel, mert a reform életbe