Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 II. AZ OKTATÁSÜGY NÉHÁNY TARTALMI KÉRDÉSE

fejlődésén, mert az embrió különböző fejlődési stádiumában megtaláljuk mindazokat a szerveket, amelyek a fajfejlődés folyamán valamikor is használatban voltak, de később egy magasabb színvonalú életben feleslegesekké váltak. E ténymegállapítások után a könyv foglalkozik az ember származástanának három alapvető elméletével, amelyek Jean Lamarck, Charles Darwin és Hugó de Vries neveihez fűződnek, hangsúlyozottan kiemelve, hogy a származástan darwini elméletét sokan félremagyarázzák, tévesen azt gondolva, hogy e származástani elmélet szerint a mai ember ma élő majmok valamelyikétől származik. Ezzel szemben ezen elmélet szerint az ember és az emberszabású majmok közös őstől származnak. Ez a közös Ős sem olyan nem volt mint a mai ember, sem olyan nem volt, mint a mai majmok, hanem olyan élőlény lehetett, amelyből mindkettő kifejlődhetett. A továbbiakban a három származástani elméletet bírálat alá véve igen helyesen felhívja a figyelmet arra, hogy az újabb örökléslélektani kísérletek Lamarck feltevését az élet folyamán szerzett tulajdonságok öröklékenységéről megcáfolták. Darwin elméletéhez nem fűz bírálatot, csak ismerteti azt a felfogását, amely szerint új fajok keletkezésében döntő szerepet az játszana, hogy az életért való küzdelemben csak az az élőlény nem pusztul el, amely a külvilághoz alkalmazkodni tud, vagyis életre való, amit a természetes kiválasztás elméletének is nevezünk. Igen dicséretre méltónak tartom, hogy a könyv kiemeli a de Vries-féle elmélet magasabbrendűségét, amennyiben az nem elgondolásokon, hanem kísérletes tapasztalatokon nyugszik. De Vries tudvalevőleg mintegy 15 éven át végzett botanikai kísérleteivel kimutatta, hogy a különböző fajok hosszú időszakokon át állandóak lehetnek, de a fajták életében olyan szakaszok léphetnek fel, amikor hirtelen új változatok adódnak, és új tulajdonságaik az utódokra átöröklődnek. Ennek a harmadik elméletnek, bár kísérletes bizonyítékai vannak, a közelmúltig egyik gyenge pontja az volt, hogy nem sikerült ilyen változatokat, vagy mint de Vries nevezte, mutatóikat mesterségesen előidézni. Legújabban azonban Muller amerikai biológusnak sikerült ezt a hiányt is kipótolni, amennyiben röntgensugarak hatására ilyen mutatóikat és ezzel új fajok keletkezését tudta előidézni. Bár erről e kis tankönyv szerzői még könyvük megírásakor nem igen tudhattak, igen jó természettudományi érzékükre és ítélőképességükre vall, hogy a de Vries-féle mutációs elméletet a másik kettő fölé helyezik, amidőn kifejezetten megírják, hogy „a három elmélet közül egyedül a mutációs elmélet támaszkodik kísérletekre". Végül a származástan fejezetét e szavakkal fejezik be: „Mindhárom felfogás egyetért abban, hogy az élőlények ma élő valamennyi fajtája hosszú fejlődés, formaváltozás révén alakult ki és ennek a fejlődésnek egyik mozzanata az emberré válás", ami ma a Muller-féle kísérletek révén utolsó mozzanatáig is kísérletes bizonyítékokkal alátámasztott ténymegállapítás. Dr. Mansfeld Géza