Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 II. AZ OKTATÁSÜGY NÉHÁNY TARTALMI KÉRDÉSE

mind a mai napig - ugyancsak a kimutatás adatai szerint - mindössze 11 tankönyv nyert engedélyezéshez való miniszteri hozzájárulást. A katolikus iskolák több ezer nevelője és iskoláink növendékeinek százezrekre menő tömegei tehát most, november derekán, a szorgalmi ido legértékesebb szakaszában tankönyv nélkül, bizonyos részben csaknem tétlenségre kárhoztatva töltik idejüket. Amikor iskoláink ekként egyre súlyosabb helyzetének okait vizsgálom, nem tételezem fel, hogy az illetékes állami hivatalos tényezők a tankönyvekkel való ellátás késedelméért való felelősség szempontjából különbséget tennének iskola és iskola között. Hiszen a katolikus iskolákba járó tanulók éppen úgy a magyar haza gyermekei, mint az állami iskolák növendékei. A róluk való gondoskodás - már hatalmas létszámuknál fogva is - az állami iskolák gondozásával egyenrangú országos érdek. A késedelem okainak kutatása közben olyan jelenségekre találtam, amelyek természetszerűleg vonják maguk után az állami felülvizsgálat elhúzódását. Ezek részben adminisztratív jellegűek, és mert ellentétben vannak az ide vonatkozó törvény szavával és szellemével, a mai sürgető körülmények miatt tekintendők sérelmeseknek. Másik részük azonban ennél is súlyosabb természetű, mert hátterükben, különösen újabban, olyan világnézeti természetű szempontok is érvényesülni látszanak, hogy ezek miatt - még mielőtt további alkalmazásuk súlyosabb helyzetet teremthetne - szót kell ejtenem. Az egyházi hatóság alá tartozó iskolák tankönyveinek engedélyezés előtti bemutatását és a miniszteri felülvizsgálat törvényes módozatait tudvalevően az 1935: VI. tc. 8. § (2) b) pontja szabályozza. Az állami felülvizsgálatnak e szerint azt kell megállapítania, vajon a kérdéses tankönyv színvonal tekintetében megfelel-e „a tanítás általános követeményeinek", továbbá „nem tartalmaz-e állam-, alkotmány-, törvényellenes tanokat vagy vallásfelekezet ellen irányuló izgatást". A törvénynek ebben a szakaszában hiába keresünk oly részletet, amelyből akár a világnézeti szempontok szerinti ellenőrzés jogosultságára, akár a vallásos meggyőződés hirdetésének korlátozására, vagy olyan irányú beható vizsgálatra lehetne következtetni, amely az aprólékos tárgyi, módszertani és stiláris szempontból való bírálgatást tenné szükségessé. Az állami felülvizsgálat során az utóbbi időben kifejlődött gyakorlat mégis csaknem teljes egészében ezekre a területekre terelte az egyházi tankönyveket bíráló eljárást. Ki kell emelnem, hogy tudomásom szerint a Katolikus Tankönyvi Bizottság, amelynek soraiban több jeles állami pedagógus, sot az Orsz. Köznevelési Tanács több tagja is helyet foglal, ugyanolyan gonddal bírálja el a tankönyveket, mint akár az Állami Tankönyv Bizottság. A katolikus tankönyvbírálati eljárás folyamán is hangsúlyozottan érvényesülnek mindazok a szempontok is, amelyek a tapasztalat szerint az állami felülvizsgálatot irányítják. Ezek között kiemelkedő szerepük van a törvényszabta szempontokon kívül a demokratikus nevelés szempontjainak is. Nincs tehát szükség arra, hogy tankönyveinket az Országos Köznevelési Tanács