Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1947 II. AZ OKTATÁSÜGY NÉHÁNY TARTALMI KÉRDÉSE

és erkölcsi életet él, öntudattal és szabadságtudattal rendelkezik - mind olyan tényezők, amelyeket az állatvilágban a legfejlettebb állatoknál sem találunk meg. Ezt lényegileg a tankönyv is elismeri. Ha pedig a természettudomány erre a kérdésre választ adni nem tud, akkor el kell ismerni, hogy megszűnik illetékessége és legalább kiegészítésképpen át kell adnia a szót a bölcseletnek és a teológiának. Ezeknek követelménye pedig az, hogy - ha a testi leszármazás igazolható is lenne a tudománynak is el kell ismernie az emberi lélek magasabbrendű, az állati életelvből meg nem magyarázható eredetét. A könyv tehát használható lenne, ha a fenti néhány mondat átalakításával megjegyezné, hogy a tények arra mutatnak, hogy függetlenül az ember testi származásának értékétől, az emberben még egy másik alkotóelemet is fel kell tételezni, amely az állati létből nem eredeztethető, hanem magasabb rangú beavatkozást tételez fel. A kifejtett felfogást nemcsak javallja, hanem parancsoló szükségszerűséggel előírja az általános iskolai állami tantervhez készült részletes „Útmutatás": „A koncentráció elve megköveteli azt is, hogy rávilágítsunk a tárgyunk nyújtotta ismereteknek az emberi élet más területén való összefüggésére, éreztessük a tanulókkal, hogy az itt tárgyalt folyamatokra és tényekre épül rá az ember kultúralkotó és értékelő tevékenysége, így tárgyuk bizonyos értelemben túlmutat magán, és utal arra a kiegészülésre, illetőleg továbbépítésre, amelyet az oktatás egyéb tudományágai, ill. az esztétikai, erkölcsi, bölcseleti és vallási nevelés van hivatva megadni." (8. old.) Ennek a követelménynek a munka eleget nem tesz, sőt éppen az ember eredetének, ezzel kapcsolatban sajátos emberi jellegének megítélésében az anyagelvűségnek útját egyengeti és az erkölcsi, valamint a vallási élet helyes értékelését veszélyezteti. Ebben a könyvben a „lélek" szó - mint önálló fogalom - még csak elo sem fordul, pedig - hogy a külföldi tudósok egész sorára ne hivatkozzam - világszerte neves hazai természettudósunk, Lenhossék Mihály, az igazi tudóst jellemző alázatossággal nem vonakodik vallomást tenni: „Ha a lelki élet mivolta - úgymond - az agyműködés szóval ki volna merítve, akkor az ember szereplése az élet színpadán csak olyan gépies folyamat lenne, mint valami felhúzott óramű mozgása. Ámde minden érzésünknek és józan ítéletünknek fel kell lázadnia a lelkiek világának ilyen rideg felfogása ellen. Az ember értelmét és akaratát a természettörvényekből nem lehet megmagyarázni. Saját önállósága van a léleknek, és hogy ennek mivoltáról fogalmat nem alkothatunk, ez még nem ok arra, hogy tagadjuk vagy nemlétezőnek tekintsük." Összefoglalóan tehát véleményem a következő: feltétlenül kijavítandó az ember eredetének tárgyalása, és kifejezésre juttatandó, hogy az ember nemcsak test és anyag, hanem lélek és szellem, akinek magasabbrendű hivatottsága, földi kultúrája, erkölcsi és vallásos élete éppen eredetének és természetének magasabbrendűségében gyökerezik. Fogadja Miniszter Úr őszinte tiszteletem nyilvánítását. Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek