Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1946 IV. DIÁKÖNKORMÁNYZAT

volt helyes Teleki miniszter rendelete, amely megtiltotta, hogy a középiskolások részt vegyenek a politikai pártokban. Magyarországon éppen a pártok voltak azok a testületek, amelyek a demokratikus nevelést eddig végezték, ha kizárjuk az ifjúságot a politikai pártokból, akkor nem fogja ezt a demokratikus nevelést megkapni, mert a magyar tanári kar politikailag nem képzett. Különben is a munkás- és parasztifjúság részt vehet a politikai szervezetekben, méltánytalanság volna éppen a tanulóifjúságot kizárni. A fasiszta szervezkedések elsősorban a középiskolások körében ütötték fel a fejüket. Ezen változtatni kell. Javaslom, hogy 14-16 éves koráig a középiskolás diák részt vehessen a politikai pártok ifjúsági szervezeteiben, 16 éves korától kezdve pedig beléphessen bármelyik politikai pártba. Helytelenítem, hogy a tanuló pártba való belépés előtt ezt az iskola igazgatójának bejelentse vagy véleményét megkérdezze. Ezt nem tartom célszerűnek, mert észrevehető, hogy az iskolák igazgatói és tanárai idegenkednek a politikától, esetleg rossz szemmel néznek a diákra és zaklatják, amiért belépett ebbe vagy abba a politikai pártba. Ha be kell jelenteni az igazgatónak a belépést, akkor ez a diákokra bizonyos erkölcsi nyomást jelent, s nem mernek belépni a pártokba, attól való félelmükben, hogy zaklatás éri őket. Módosítsa tehát a minisztérium a rendelkezéseket úgy, hogy a diáknak ne kelljen bejelenteni pártba való belépésének szándékát. Ha a diákság politikai pártokon kívül marad, akkor csak a régi szervezetekben működhet, mint amilyen a cserkészet s a különböző vallásos egyesületek. Ezek pedig nem dolgoznak a demokráciának, mert nem merném azt állítani, hogy nevelés szempontjából nagyobb érdemei vannak a cserkészetnek, mint pl. akármelyik politikai pártnak. A pártok hősöket mutatnak fel, amit a cserkészek nem tudnak. A cserkészet és a vallásos egyesületek fasisztákat neveltek, mert egyik sem áldozta fel közülük életét a magyar szabadságért. Miért adnánk éppen ezeknek a szervezeteknek előnyt? b) Egri György. Ha igaz az, hogy a magyar pedagógusok tekintélyes többsége demokratikus hajlamú, akkor nekünk felesleges volt összejönni. Ám összejöttünk és megállapítottuk, hogy a magyar pedagógus kart is át kell nevelni, mert nem alkalmas arra, hogy demokratikussá nevelje az ifjúságot s irányítsa az ifjúság autonóm szerveit. Károlyi Mihály mondotta, hogy a demokrácia nem számológép. Nem az a fontos, hogy a diákok szavazzanak a tanár irányítása mellett, hanem az, hogy ez a szavazás a demokratikus fejlődés szolgálatában álljon. Ez ma csak úgy oldható meg, ha nem a pedagógus kar, hanem a pártok irányítják a diákság szerveit. Ez csak hasznára lehet az ifjúságnak és a magyar demokrácia jövőjének. c) Kornai János. A felszabadulás után megalakult a diákönkormányzat, de sajnos a legtöbb helyen felbomlott. Az helyes, hogy nem akarjuk a diákönkormányzatok működését pontosan meghatározni, hanem csak keretet kívánunk adni. Néhány alapelvet azonban le kell szögezni. Az egyik az, hogy a diákság érdekképviseleti szervének ismerjék el a diákbizottságot, hallgassák meg fegyelmi, tanári és személyi kérdésekben. Feltétlenül biztosítani kell, hogy demokratikus szellemben képviselje a diákság érdekeit és így is működjék. A diákság egy része antidemkoratikus maga-