Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1946 III. A NEVELŐK DEMOKRATIKUS ÁTKÉPZÉSE

tásával erősen megduzzadna a bölcsészeti kar hallgatósága. De az Országos Köz­nevelési Tanács javaslata is említi, hogy a bölcsészeti kar hallgatóinak száma - a javaslat kivitele esetén - csökkenni fog, arányban a 4-5 osztályossá szorított gim­názium tanárszükségletének megkisebbedésével. Igaz, hogy az általános iskola felső osztályainak tanárai jóval többen lesznek, mint eddig a polgári iskolai tanárok, mégis, ha eddig a polgári iskolai tanárok képzését meg lehetett oldani egyedül a szegedi egyetem mellett, akkor az új tanártípusok képzését is meg lehet oldani négy egyetem egyébként elnéptelenedésre ítélt bölcsészeti karával. A szaktudományi képzésnek az egyetemre javasolt áthelyezése korántsem csök­kentené a felállítandó Országos Nevelőképző intézet jelentőségét és hivatásának körét. SŐt, testületünk okvetlenül szükségesnek tartja a megerősített, hatékonyabbá tett nevelőképző intézetnek és a vele kapcsolatos tanárvizsgáló bizottságnak a mű­ködését, mégpedig az egyetem bölcsészeti karával és a gyakorlógimnáziummal szoros szervezeti - és legalább részben - személyi egységben. Működése - elgondolásunk szerint - annyira sokirányú és jelentős lenne, hogy szinte kívánatosnak látszik fel­mentése a teljes szaktudományi képzés kötelezettsége alól. Neki kell megszerveznie a tanárképzés minden mozzanatát, a jelölt felvételétől kezdve az oklevélig, a tanul­mányi ügyektől a diákszociális kérdésekig, összhangot teremtve a tanárképzés külön­féle szervei közt. Az egyetemi tanulmányokat a szükséghez mérten kiegészíti alkal­mas elméleti, neveléslélektani és pedagógiai előadásokkal és gyakorlatokkal, általá­nos és szakdidaktikai, s a középiskolai tanításanyagot magasabb szempontból tár­gyaló előadásokkal, nyelvi tanfolyamokkal, esetleg az egyetem vagy a gyakorló­gimnázium felszerelését felhasználva laboratóriumi és előadási kísérletező tanfolya­mokkal, műhelygyakorlatokkal, a tanítás gyakorlati kérdéseit elvszerű megvilágí­tásban tárgyaló teoretikumokkal stb., részben az egyetem és a gyakorlógimnázium, részben más intézmények szakembereinek segítségével. Irányítania is kell: a jelölte­ket és az előadókat egyaránt a leghasznosabb tárgyak kiszemelésében, a tanulmányok sorrendjének, a munkatervek, órabeosztások összeállításában - főleg pedig magát a nevelőképzés szellemét és színvonalát, korszerűségét és demokratikus szellemét. Ellenőrző munkája kiterjed mindennek a megvalósítására és hasznosítására, kivált a jelöltek elméleti és gyakorlati előmenetelére, szellemi világára, társadalmi és szo­ciális viszonyaira. Végül nagyrészt reá hárul a kiválasztás nehéz és kényes feladata, egyfelől a kívánatosan nagy választéknak a pályára való irányításával, másfelől a választéknak megszűrésével s az egységes alapkiképzésű tanárjelölteknek az általá­nos iskola és a gimnázium felé való szétirányításával. A tanárvizsgáló bizottság sze­repe is szoros összefüggésben állna intézményével. Az eszményi nevelőképző intézetnek a társadalmi, politikai és szociális szemponto­kat is kiválóan kielégítő eszménye a tanárképző kollégium volna, amely a jelölteket a tanárképzésnek olyanféle állandó közösségi légkörében tartaná, mint például az Eötvös Kollégium tartja tagjait a tudomány atmoszférájában, s így együttlakással és szemináriumi munkával volna egybekötve, az egyetemen folyó szaktudományi képzés eszményi kiegészítésének formájában. Az egységes közösségi szellem kineve-

Next

/
Thumbnails
Contents