Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1946 III. A NEVELŐK DEMOKRATIKUS ÁTKÉPZÉSE

lenne a javaslatnak az egységes nevelőképzésre irányuló eszméje is, mert a kétféle tanárjelöltek nemcsak a nevelőképzőben lennének együtt, hanem szaktudományi képzésük helyén, az egyetemen is. Elgondolásunk gyakorlati megvalósulásához csak arra lenne szükség, hogy - az Országos Köznevelési Tanács javaslatával ellentétben, amely szinte törvényesíti az egyetemi tudósképzés és a tanárképzés közötti, már a múltban is sokszor panaszolt szakadékot - az egyetem és a nevelőképző intézet között szervezeti összefüggés létesüljön, s célkitűzéseik, igényeik és munkásságuk összehangolódjanak a jövendő tanárképzés érdekében. Az egyetem részéről nem lenne lényeges nehézsége ennek az átalakulásnak. A szaktudományok professzorai a legfontosabb bevezető stúdiumokat bizonyos szerves összefüggésben eddig is előadták, s a bölcsészkar a tanári alapvizsgálat igényeit eddig is figyelembe vette. Márpedig a javaslat szerint a 2. év végén tervezett vizsgálatnak a választott szaktudományokra vonatkozó követelményei - neveléstani és filozófiai elemekkel kiegészítve - nyilván közel állanak majd a régi alapvizsga követelményeihez. Az egyetemnek - ebben a vonatkozásban lemondva a teljes tanszabadságról csupán a bevezető, alapvető előadásoknak olyanfajta kétéves rendszerét kellene kialakítania, amely a szaktudományok legfontosabb elemeiről 2 év alatt kerek egészet nyújt, s így az általános iskolai tanárjelöltet képessé teszi 10-14 éves tanulók szakoktatására, a gimnáziumi tanárjelöltek számára pedig alkalmas alapot nyújt szaktudományaikban való további elmélyülésre. A két szempont könnyen összeegyeztethető. A jelenlegi tanárképzés ellen legtöbbször úgyis éppen az a panasz hangzott el, hogy az egyetem nem törődik eléggé az iskola igényeivel, csak tudósokat nevel, s néha még csak elo sem adhatja azt az ismeretanyagot, amely a gimnáziumi tantervben szerepel. Nem is helyeselhetjük, hogy a bölcsészeti kar a tanárjelölteket jövő pályájukra való tekintet nélkül oktassa, s a tanárképző intézetet még a jelenleginél is kisebb befolyással tartsa meg. Az egyetem többi karai is foglalkoznak a tudomány művelése, a kutatás mellett tanítással, gyakorlati pályákra való előkészítéssel; a klinikákon kutatnak is, gyógyítanak is, tanítanak is, a gyógyszerészeket az egyetem képezi ki gyakorlati pályájuk tudnivalóira; miért akarnók egyedül a bölcsészeti kart lefoglalni a kizárólagos tudósképzésre? Miért kellett a múltban mesterkélt válaszfalat húzni a tudósképzés és a tanárképzés között? Javaslatunk egy csapásra megoldaná ezt a problémát is. Javaslatunk elfogadása esetén természetszerűen a vizsgarendet is hozzá kell igazítani az új körülményekhez, az összes tanárjelöltek számára a 4. félév végén, a sajátos követelményeknek megfelelő, újfajta képesítő tanárvizsgálatot kell előírni, a tovább tanuló gimnáziumi tanárjelöltek a 6. félév végén újabb vizsgát tesznek ennek hangsúlya a gimnáziumi tanárjelöltek szempontjából annak a különbségnek a kiegyenlítésére esnék, amely a régi rendszerű alapvizsga és az újfajta képesítő vizsga között mutatkoznék - a 8. félévet pedig szakvizsgálat zárja le, s a jelöltek abszolutóriumot kapnak. Tudatában vagyunk annak a nehézségnek, hogy az összes leendő általános iskolai és gimnáziumi tanárok szaktudományi képzésének az egyetemen való összpontosí-