Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1946 II. AZ OKTATÁS FELTÉTELEINEK JAVÍTÁSÁT CÉLZÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK, INTÉZKEDÉSEK

A NEVELÉSI ÜGYOSZTÁLY BELSŐ FELJEGYZÉSE A TANKÖNYVEK MEGJELENÉSÉRŐL ÉS ALACSONY BOLTI ÁRUK BIZTOSÍTÁSÁRÓL A tankönyvek megjelenésének és a bolti ár lehető alacsony voltának biztosítása érdekében a minisztérium és az Országos Köznevelési Tanács igen sok kezdeményezést indított és tárgyalást folytatott. A gazdasági viszonyok, különösen az inflációs idők nehézségei azonban olyan akadályokat támasztottak, amelyeket csak részben sikerült legyőzni. A papiroshiányt, majd a nyomdai nehézségeket kiküszöbölve ma már majdnem kizárólag pénzkérdés a tankönyvprobléma. A tankönyvek utánnyomása csak a stabilizáció beállta után kezdődött meg, a kiadók igen mérsékelt érdeklődése mellett. A készség és áldozatvállalás ugyan a kiadók részéről sem hiányzott, a munka mégis csak bizonyos tartózkodással indult, mert egyáltalában kétséges, hogy a kinyomtatott könyveket el tudják-e adni. A mai kereseti viszonyok mellett ugyanis a tanulók, illetve azok szülői alig vannak abban a helyzetben, hogy a tankönyveket meg tudják vásárolni. A tankönyvárakat minden határon túl csökkenteni nem lehet, mert sok tízezer dolgozó munkája és megélhetése kapcsolódik a tankönyvkiadáshoz. A társadalom - elsősorban Tildy Zoltánné vezetése alatt a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége - szintén megmozdult, hogy a tankönyvkérdést, amelynek fontosságát sem bizonyítani, sem hangsúlyozni nem kell, megoldani segítse. A társadalmi vonalon is elindult akcióra figyelemmel, a kérdésnek kormányzati vonalon való újbóli felvetése időszerűnek látszik, mert megvan a remény arra, hogy a társadalmi érdeklődés és nyomás hatása alatt a múltban eredménnyel nem járt kezdeményezések részben megvalósíthatók legyenek. Vezérszempont, amelyben a kormányzati és a társadalmi törekvések találkoznak az, hogy a tankönyvek kellő példányszámban és megfizethető áron kerüljenek forgalomba. Figyelemmel arra, hogy a minisztériumnak az a törekvése, hogy az Állami Iskolai Könyvkiadó Vállalat életrehívásával a legcélravezetőbb utat járja meg, ez ideig eredményre nem vezetett, a jelen körülmények között gyakorlatilag három lehetőség mutatkozik állami vonalon a tankönyvárak leszorításának elmozdítására. Ezek: 1. a tankönyvpapiros árának leszállítása; 2. a tankönyvek mentesítése a forgalmi adó alól; 3. a szállítási költségek mérséklése, esetleg elengedése. Segíteni lehetne a tankönyvárak olcsóbbá tételét fentieken kívül az egyes tankönyvek között fennálló áraránytalanságok megszüntetésével is. Ez az út azonban