Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

1946 I. AZ ISKOLAREFORM KÉRDÉSEI

elvek szempontjából sem. Ha az egyházak a megkívánt színvonalat biztosítani tudják az állam által képesített tanerőkkel, az állam által előírt tananyagot taníttatják, nincs érv az egyházi iskolákkal szemben. Annál kevésbé, mert ezáltal a társadalom öntevékenysége az államot tehermentesíti. A probléma akkor merül fel, amikor az egyházak az állam anyagi segítségét kérik. Ebben az esetben ugyanis az állam már nemcsak azt vizsgálja, hogy az iskola felállítása jogos-e, hanem azt is, hogy az illető iskola szervezése ott, akkor, abban a formában megfelel-e az állam iskolaügyi elgondolásainak. Nevelésügyi szempontok. A gimnázium problémája A gimnázium felső tagozatának az egyetemre nyúlik vissza az eredete. Köztudomású, hogy a középkorú egyetemek bölcsészeti kara, a facultas artium nem a többi karok mellett, hanem azok alatt működött. Feladata az volt, hogy általános világképet adjon, s csak ennek a megszerzése után lehetett a teológiai, jogi, orvostudományi szaktanulmányoknak nekifogni. Sőt még a két Ratio Educationisban is a többi egyetemi kar alatt szerepel a bölcsészeti kar, ott is megtartotta előkészítő jellegét. Ez a régi, előkészítő jellegű bölcsészeti kar vált le 1850-ben az OrganisationsEntwurffal az egyetemről - illetőleg a filozófiai akadémia a teológiai és jogi akadémiákról hogy egyesülve az eddig hatosztályos középiskolával, megteremtse a nyolcosztályos gimnáziumot. így a gimnázium felső osztályai az akadémiai előképzést lennének hivatva biztosítani. A gimnázium az elmúlt közel száz év alatt nagy utat tett meg. Azt is el kell ismerni, hogy benne az oktatás sok vonatkozásban alaposabb lett. Mégis meg kell állapítanunk, hogy azt a szerepet, amit a facultas artiumtól örökölt, nem tudja betölteni. Annyira nem, hogy időnként az egyetemi reformmal kapcsolatban egy új „bevezető év" szüksége is felmerül. Mi más ez, mint annak az elismerése, hogy agimnázium felső osztályai „akadémiai" funkcióikat nem töltik be. Az általános iskola életbe léptetésével megszülető új négyosztályos gimnáziumnak a feladata közoktatásügyünkben éppen ennek a funkciónak a vállalása lesz. Az Organisations-Entwurf hibája az volt, hogy egy minőségi iskolát egy olyan iskolával olvasztott össze, amely az egyre táguló polgárság kezén egyre inkább tömegiskolává vált. Az új gimnázium ismét minőségi iskola kell hogy legyen, amely a kiválókat gyűjti, válogatja és készíti elő a magasrendű, kifejezetten alkotó szellemű munkára. A gimnázium és az általános iskola között tehát igen lényeges különbségek vannak, s ezeket mind a két iskolafaj szempontjából le kell szögezni. 1. Az első szempont az általánosság és az imént említett minőségi elv. Az általános iskola mindenki számára nyitva van, azt az ismeretet terjeszti, amit mindenkinek el kell sajátítani. A gimnázium viszont csak a magasabb szellemi képességekkel rendelkezőknek lehet nyitva, olyan színvonalon tanít, olyan ismereteket közöl, amelyek nem mindenkinek hozzáférhetők. (A polgári világ a gimnáziumban egy felemás iskolafajt teremtett. Ez természetes is volt, minthogy a tanulók jórészt a szülők osztályhelyzete alapján kerültek össze. A népi demokrácia azonban megszabadítja a gimnáziumot az oda nem való elemek ballasztjától azáltal, hogy a tanulókat nem