Dancs Istvánné: Dokumentumok a magyar közoktatás reformjáról 1945-1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 3. Budapest, 1979)

BEVEZETŐ

ták azt, hogy az általános iskolai osztályokká minősítendő gimnáziumi I-IV. osztályokban a latin tanulás szabadon választható legyen, vagy majd később rendkívüli tantárggyá váljék. A latin nyelv kötelező oktatásának megszüntetését a 6300/1947. VKM rendelet mondta ki. A latin nyelv kezdetben a választható tárgyak között szerepelt. A demokratikus pártok kifogásolták azt, hogy egyes iskolák a szabadon választható tárgyak között a latin nyelv oktatását kötelező érvényűén fenntartották, ezért követelték, hogy a latin nyelvet - mint a műveltségi monopólium kifejezőjét - töröljék a szabadon választható tárgyak közül. A kérdésben kibontakozott „latin háborút" részletesen tárgyalja Horváth Márton.

112 A VKM végül rendkívüli tárgyként engedélyezte a latin nyelv oktatását az általános iskolában. A latin nyelv tanítása ügyében Mindszenty többször tiltakozást jelentett be az általános iskola tantervével kapcsolatban. 3 947 szeptemberében írt levele szerint „. . . egyrészről ... a latin nyelvi oktatás háttérbe szorítása katolikus érdekeket is sért, másrészről rámutattam az új iskolatípus pedagógiai megítélésének egyik leglényegesebb sarkpontjára, a tehetségekhez nem alkalmazkodó, egyetemes iskola elgondolásából várható nehézségekre. Hiszen máris kétségtelen . . ., hogy az új iskolatípus egyedeinek csak a neve azonos, de részben tartalom, egészben hivatottság szempontjából tagadhatatlan különbség van - s ahogy én megállapítom - az emberi elképzelés határain belül is fenn fog maradni ez a különbség - s csak helyi célú, továbbra is népiskolai hivatottságú és a felsőbb tanulmányokra tömegszámban előkészítő, tehát középiskolai jellegű általános iskolák között".

113 A Református Egyetemes Konvent is tiltakozott az ellen, hogy a latin nyelvet az általános iskola felső tagozatában csak rendkívüli tárgyként tanítsák. Indoklásukból kitűnik, hogy elsősorban a gimnáziumot és a hagyományos latinos műveltséget féltették. „. . .A latin nyelv tanításának a gimnázium négy osztályára történő korlátozásával a gimnáziumi nevelés és oktatás színvonala feltétlenül csökkenni fog, ennek pedig a főiskola, az egyetemi oktatás, a magyar művelődés, a magyar elet fogja kárát vallani". Az átirat szerint a rendelkezés az egyházak tanszabadságát sérti, s a Konvent közölte, hogy a minisztérium rendeletét nem hajtják végre.

114 A latin nyelv kötelező oktatását eltörlo 6300/1947. VKM rendelet ellen hasonló értelmű tiltakozást nyújtott be a Magyarországi Evangélikus Egyház Egyetemes Felügyelője és a Bányakerületi Evangélikus Püspöki Hivatal is 1947 Őszén.

115 Az egyházak a gimnáziumok I-IV. osztályát nem szüntették meg, hanem az általános iskolai reformot úgy kívánták áthidalni - lényegében megkerülni -, hogy a gimnáziumi osztályok alá megszervezték az általános iskolai alsó tagozat I-IV. osztályát. Míg a gimnáziumok, így az I-VIII. osztály tekintetében egységes szervezetben maradtak, az egyházak sorozatosan jelentették be igényüket új pedagógus állásokra a VKM-nél. Ezzel szűkült a nevelőlétszám emelésének lehetősége - mert állásokat vont el - éppen azokon a helyeken, ahol erre a legnagyobb szükség lett volna. Érdekeik képviselői a minisztériumban is jelen voltak. A minisztérium 1945. november 5-én 25 millió pengőt, november 22-én 20 milliót, november 30-án újabb 90 milliót utalt ki az egyházi gimnáziumok részére.

116