Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

V. RÉT- ÉS LEGELŐGAZDÁLKODÁS

hanem részben írj legelők létesítése címén vagy a közös legelő kiegészítésére adták. Ilyen eset fordul elő a vármegyében Dág, Sárisáp, Ács, Dunaalmás, Mocsa és Szend községekben. Ezen legelők jogi helyzete jelenleg tehát teljesen rendezetlen. Az év folyamán magvetéses gyeptelepítés a megyében nem volt. A földmívelésügyi miniszter úr az év folyamán az oroszlányi, csévi és süttői legeltetési társulatok közös, továbbá Tata, Szőny és Kisigmánd községek közlegelőjére vonatkozólag hagyta jóvá a járási gazdasági felügyelők elkészítette általános munkatervet és költségvetést. A vármegye több közságében a legelőt a katonai alakulatok részben gyakorlótérnek használták, részben állatokkal legeltették. A Kisalföldi Zöldmező Szövetség felkérte a közös és közlegelők birtokosait, hogy tagul lépjenek be a Szövetség kötelékébe, egyidejűleg hivatalom útján megküldte a belépési nyilatkozatot. A felkérésnek csak kis részben tettek eleget az érdekeltek. Az 1946. évi szálastakarmány-termelés előmozdítása tárgyában kiadott 75 096/1946. II. 3. számú FM-rendeletben

3 foglaltak csak igen kevés helyen hajtattak végre, részben azért, mert az óriási szárazság meggátolta keresztülvitelét, részben pedig igen sok rétet és legelőt az átvonuló katonaság lekaszált, illetve lelegeltetett. A sarjútermés a szárazság miatt igen kevés volt. A takarmányhiány igen nagy megyénkben és csak a kukoricaszár gondos és okszerű felhasználásával tudják a gazdák állataikat átteleltetni. A zöldmező-gazdálkodás fejlesztése, különösen a lucernaterületek fokozása mellett a silógazdálkodás minél nagyobb mérvű kiterjesztése, állatállományunk gyarapítása és szervestrágya-szükségletünk biztosítása szempontjából feltétlen indokolt. Morvay Antal m. áll. gazdasági felügyelő, hivatalvezető Tisztázat. — UMKL FM Gazd. Felügy. O. 1947—10—200 350. 1 Hasonló jellegű javaslatok más megyei gazdasági felügyelőségektől is érkeztek a minisztériumhoz. 2 Az uradalmi legelőket a 600/1945. ME sz. rendelet valóban a községeknek juttatta. Ezt azonban az 1946. május 10-én kihirdetett 1946. évi IX. tc., a telepítés és a földreform befejezésének előmozdításáról, akként módosította, hogy bizonyos feltételek esetén a legelőket a földművesszövetkezeteknek kell átadni. 3 Az 1946. január 29-én megjelent 75 096/1956. FM II. 3. sz. rendelet a szálastakarmány-termelés fokozására tartalmazott előírásokat, s leszögezte, hogy az országban mutatkozó szálastakarmányhiány okai nincsenek összefüggésben a földreformmal. A nehézségeket az idézte elő, hogy a rétek igen sok helyen kaszálatlanul maradtak, és fűtermésük megsemmisült. A rendelet felhatalmazta a községi termelési bizottságokat, hogy a rétek és legelők állapotát szigorúan ellenőrizhessék.