Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

V. RÉT- ÉS LEGELŐGAZDÁLKODÁS

I 195 Nyíregyháza, 1947. (h. n.) A SZABOLCS VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE Szabolcs vármegye köz- és közös legelőinek kiterjedése 29 539 kat. hold, a magántulajdonban volt legelők kiterjedése 37 385 kat. hold — tehát a vármegye összes legelőterülete 66 924 kat. hold. A földművesszövetkezetek azokban a községekben, ahol legeltetési társulat már van, a földbirtokreform során igénybe vett legelőket birtokba veszik a 146 450/1946. IX. 2. számú FM-rendelet

1 értelmében. A földművesszövetkezetek által az egész vármegyében folyik az ilyen legelőterületek átvétele. A vármegye összes rétterületének a kiterjedése 43 342 kat. hold. A vármegye köz- és közös legelői a vármegye összes területéhez viszonyítva 3,8%, míg a magántulajdonban levő legelők, amelyek részint a község, részint a földművesszövetkezetek birtokába mentek át, 4,8%-ot, a rétek pedig 5,4%-ot tesznek ki. A legeltetési társulatok és birtokosságok költségvetést és zárszámadást még az elmúlt években mindég nem készítettek és nem terjesztettek be. A felügyelőség és a járási gazdasági felügyelők a közigazgatási hatósággal mindent igyekszik elkövetni, hogy a régi fegyelem és rend a legeltetési társulatoknál helyreálljon. Mint ahogy a múltban igen sok legeltetési társulat költségvetést és számadást évekre visszamenőleg nem készített, úgy a jelenben sem hajlandó semmiféle felhívásnak vagy rendeletnek eleget tenni. A legeltetési társulatok és birtokosságok ellen a vármegyei apaállattartás miatt merült fel a legsúlyosabb panasz. A vármegyei apaállatok tartását és gondozását egyik napról a másik napra megtagadják. A vármegyei gazdasági felügyelőség minden esetben igyekszik az ilyen társulatok és birtokosságok vezetőit meggyőzni helytelen és állattenyésztésünkre súlyos anyagi kárt jelentő eljárásukról. Igen sok esetben sikerül is a felügyelőség munkája, és a társulatok vezetői igyekeznek mindenben eleget tenni. A köz- és közös legelők általában túl vannak terhelve, és igen sok esetben a legeltetésre kihajtott jószágok nem találják meg a legelőn a legeltetési szezon alatt a megfelelő táplálékot. Egy-egy községben külön legelővel bírnak az egyes legeltetési társulatok, a községek és a földművesszövetkezetek. Általános a panasz, hogy a község különböző helyein fekvő legelőre a csordákat úgy hajtják ki, hogy azok a községben találkozva összekeverednek, és a pásztorembereknek nehéz feladatot képez az elválasztás és a kihajtás. Indokolt volna, ha a legelők mindenütt a község tulajdonába mennének át és minden egyes legelő teherbíró képessége szerint, továbbá a fekvés szerint volna igénybevéve és a község tehéntartó gazdái a hozzájuk legközelebb eső legelőre hajtanának ki. Egy-egy községben más a fűbér a legeltetési társulatoknál, más a községnél és más a földművesszövetkezetnél. Ez általános panasz tárgya a te-