Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

XII. ÉRDEKKÉPVISELET

tásainak előfeltételeit, az igényjogosultságot. Ennek a ténynek kettős következménye van. 1. A gazdasági munkavállalók széles tömegei nehezen tudják megérteni azt, hogy egy-két napi bélyeg hiánya miatt elvesztik igényjogosultságukat, a bélyegek beragasztását nem szorgalmazzák a munkaadóknál, mert azt látják, hogy betegség esetén az OTI elutasítja őket. 2. A megbetegedett biztosított súlyosabb esetben kénytelen magánorvoshoz menni, kevésbé súlyos esetben pedig nem gyógykezelteti magát. Végeredményben tehát veszít a biztosított munkavállaló. Ennek a körülménynek a tarthatatlanságát az OTI elnöksége is belátta, amikor folyó évi augusztus 25-én hozott határozatában az igényjogosultság megszervezését heveny módon kezdődő és heveny lefolyású megbetegedéseknél egyheti előzetes tagsághoz kötötte. Az idevonatkozó határozat megokolásában az OTI elnöksége elismeri, hogy a két hónapon belül négyhetes előzetes tagság súlyos előfeltétel a véletlenül munka közben megbetegedett gazdasági munkavállalókra nézve, ezért a négyheti előzetes tagság további merev alkalmazásától — a kötelező biztosítás második évének anyagi eredményeire figyelemmel — eltekint. A mezőgazdasági munkavállalókat örömmel tölti el az OTI elnökségének ez a határozata, de a földmívelésügyi tanácsok egybehangzó véleménye alapján ezt nem tartják kielégítőnek. Ugyanis az egyéb megbetegedési esetekre fennálló négyheti előzetes tagság még mindig rendkívül hátrányos, és az ipari biztosítottakkal szemben igazságtalan intézkedésnek tartják. A tanácsok egybehangzó véleménye az, hogy az igényjogosultság előfeltételeként az aktív tagság idején általánosságban egyheti, illetőleg hatnapi bélyeg lerovása állapíttassák meg. A téli passzív tagság idejére vonatkozó betegségi szolgáltatások igénybevételének előfeltételeit a mezőgazdasági munkavállalók rendkívül súlyosnak tartják, még az augusztus hó folyamán tett könnyítések ellenére is. Ideálisnak olyan megoldás volna mondható, hogy a betegsegélyzés minden mezőgazdasági munkavállalónál teljesítendő a legkisebb mértékű bélyeglerovás esetén is. A tanácsok véleménye alapján a mezőgazdasági munkavállalók családi pótlékának kérdése sürgős megoldást kíván. Szerintük ezt a kérdést állandóan napirenden kell tartani, és ez alkalommal is hangsúlyozzuk a mezőgazdasági munkavállalóknak azt a kívánságát, hogy a lehető legrövidebb időn belül meg kell szüntetni azt az aránytalanságot a családi pótlék tekintetében is, amely a társadalombiztosítás terén a gazdasági és ipari munkavállalók között a gazdasági munkavállalók hátrányára fennáll. Egy másik kérdés, amely ismételten előtérbe kerül az elmúlt év tapasztalatai alapján, az igényjogosultak ellátása. A tanyavilágban és olyan vidékeken, ahol több kisebb község tartozik egy-egy OTI-orvoshoz, a biztosítottak részéről igen nagy nehézségbe ütközik a szolgáltatások igénybevétele. A biztosítottak tehát jogosan úgy érzik, hogy reájuk nézve a gazdasági munkavállalók társadalombiztosításának nem sok haszna van. Véleményünk szerint az OTI-nak megfelelő anyagi áldozatok révén kell törekednie, hogy az orvossal és a gyógyszerrel közelebb jusson az igényjogosultak-