Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)
XII. ÉRDEKKÉPVISELET
hoz. A betegsegélyzésben rejlő erőt, különösen az orvosi és a gyógyszerellátásra, jelentősebb kórházi ellátásra, anya- és csecsemőgondozásra, valamint tüdő- és nemibeteg-gondozásra kellene irányítani. Célszerűnek látszana a járási székhelyeken és nagyobb községekben az OTI-rendelőintézetek bővítése, illetőleg megszervezése, hogy a mezőgazdasági biztosítottak valóban hozzájuthassanak a jogos betegségi ellátáshoz. A tanyavilágban és kisközségekben, a biztosítottak számának megfelelően, mozgó ambulanciák beállítása lenne kívánatos, oly betegségi ellátásokra, amelyeket a helyi orvosok biztosítani nem tudnak. Több tanács részéről felmerült az a megállapítás, hogy a gazdasági munkavállalóknál kötelezővé kellene tenni a legalább kétévenkénti orvosi vizsgálatot. Az állandó és időszaki munkások csak két évnél rövidebb keletű orvosi bizonyítvánnyal legyenek szerzodtethetők. Ezen orvosi vizsgálat, főleg az évekig eltitkolt sérvek és gyomorbajok miatt — mely betegségek a mezőgazdasági munkavállalók körében igen elterjedtek — lenne szükséges, mert a mezőgazdasági munkások az említett betegségekkel sokszor orvoslás nélkül addig dolgoznak, míg betegségük gyógyíthatatlan, és teljesen munkaképtelenné válnak. A tanácsok egybehangzó véleménye szerint felmerült az a kérelem, hogy a gazdasági munkavállalók társadalombiztosítását terjesszék kötelezően 10 kat. holdig, illetőleg 100 ar. korona jövedelemig 50%-os bélyeglerovásos mérsékléssel, 15 kat. holdig, illetőleg 150 ar. korona tiszta jövedelemig pedig 100%,-os bélyeglerovással az önálló gazdálkodókra olyan esetben is, ha más gazdaságban bérmunkát nem végeznek. Véleményünk szerint ez azért indokolt, mert ehhez a réteghez igen sok olyan telepes és földhöz juttatott dolgozó kisparaszt tartozik, akiknek vagyoni viszonyaikra figyelemmel igen nagy szükségük van a társadalombiztosítással járó szociális gondoskodásra. Indokoltnak tartjuk abból a nézőpontból is, hogy a kötelező biztosítás kiterjesztésével a biztosítottak száma emelkedne, ezáltal a kockázat sokkal nagyobb mértékben oszlana meg, s így a biztosítási terhek emelése nem válna szükségessé a szolgáltatások fokozottabb kiterjesztése esetén, és az igényjogosultság előfeltételei is könnyebben mérsékelhetők lennének. A fentiekben körvonalazott álláspontunk megalkotásánál az a cél vezetett bennünket, hogy a magyar dolgozó földmíves parasztságnak az ő igényeihez idomuló jól működő társadalombiztosítási intézménye legyen, s tisztelettel kérjük Miniszter Urat, hogy a kifejtett álláspontunkat legjobb belátása szerint figyelembe venni szíveskedjék. Halács Ágoston igazgató Tisztázat. — UMKL FM Szocpol. Főo. 1949—62—80—80 760. Az előterjesztés alapján a földművelésügyi miniszter nevében Bencsik István államtitkár a társadalombiztosítás megreformálására konkrét javaslatot juttatott el a népjóléti miniszterhez. (Lásd a következő dokumentumot.)
