Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

XI. SZÖVETKEZETI MOZGALOM

A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTÉRIUM SZÖVETKEZETI ÜGYOSZTÁLYÁNAK FELMÉRÉSE EGYES SZÖVETKEZETEK GAZDÁLKODÁSÁRÓL Bevezetőül rámutatunk arra, hogy a földreform során életre hívott földmívesszövetkezetek, mint termelőszövetkezetek, annyira újkeletűek, hogy azokban a szövetkezeti gazdálkodás formáira jellemző típusok még nem alakultak ki. Mindössze elmosódott formái bontakoznak ki az egyéni és közösségi (kollektív) gazdálkodásnak, és ezekben a most formálódó típusokban egyes szövetkezeteknél inkább a kettő közötti átmeneti gazdálkodási formát találhatjuk. Ez az átmeneti forma is inkább csak a belső gazdasági üzemkörben jelentkezik, amely a külső üzemkör nyersanyagainak nemesebb áruvá való feldolgozására, illetve piaci áruvá történő előkészítésére vonatkozik. Tekintettel arra, hogy az új juttatott birtokosoknak maga a szövetkezeti élet épp olyan új, mint a szövetkezeti gazdálkodás, figyelembevéve továbbá azt, hogy a szövetkezetek közül csak kevésnek van szakképzett ügyvezetője, valamint a Földmívesszövetkezetek Országos Központja sem rendelkezik még elegendő üzemszervező és irányító szakemberrel, ennek tulajdonítható az, hogy a szövetkezeti gazdálkodási formák a földmívesszövetkezetekben még gyermekcipőben járnak. Megfelelő külső szervek hiányában a Földművelésügyi Minisztérium Szövetkezeti Ügyosztályának nem állott ez idő szerint módjában az, hogy a mintegy 2000 földmívesszövetkezet üzemgazdálkodási formáit részletesen áttekinthesse, ezért csak az eddig beérkezett jelentésekből, amelyet a tárca gazdasági munkaügyi felügyelői terjesztettek be, másrészt a FOK felterjesztései alapján állítjuk össze a tanulmányozásra alkalmasnak ítélt földmívesszövetkezetek jegyzékét. A beérkezett jelentésekből kitűnik az, hogy elsősorban a belső üzemköri szövetkezeti gazdálkodás tanulmányozására nyílik alkalom, a külső üzemkörben nem anynyira a kollektív gazdálkodás, mint inkább a termelési eszközök közös használata látszik lehetőnek. Éppen ezért kívánatos e kérdésnek módszeres és tudományos tanulmányozása, hogy megállapíthassuk a magyar viszonyokra jellemző és eddig kialakult gazdálkodási típusokat, és keressük ama formákat, amelyek a mi népi sajátosságunknak, a magyar paraszt egyéniségének, továbbá földrajzi és gazdasági helyzetünknek legjobban megfelelnek. Tanulmányozásra számításba jöhető földmívesszövetkezetek ez idő szerint a következők : 1. Sarkadi Földmívesszövetkezet (Bihar vm.). A szövetkezet élénk termelői tevékenységet folytat. Jellegzetessége az, hogy a közösségi vonást a külső üzemkörben is feltalálhatjuk, mert 180 kat. holdat kitevő rizstelepét

1 szakszerűen és üzemszerűleg kezeli. A külső üzemkör gépei közül is jelentős szám-