Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

IX. MUNKAÜGY

gyében levő kevesebb munkaerő sem talált egész éven át munkát. Bár a Győrött levő ipari üzemek mindinkább megközelítik a háború alatti teljesítményüket, és a vármegye különböző községeiből igen sokan találtak a gyárakban munkaalkalmat, azonban hegy menti községekben Écs, Nyúl, Győrság, Nagybarát, Ménfőcsanak, ahol a munkáslétszám — mivel kiosztható földek nem voltak — nem csökkent, mintegy 350 mezőgazdasági munkás maradt a nyári idényben, aratás és cséplés alatt munka nélkül. Olyan munkás, aki egész éven át munka és így kereset nélkül maradt volna, a vármegyében nem volt. Az előbb említett hegy menti községek munkásai is munkához jutottak, elsősorban a téli hónapokban, mert a hegy mentén az erdőkhöz közelebb lévén, elsősorban ők vállaltak erdei munkát, és így jutottak keresethez. Más vidékeken, főleg a vármegye nyugati részén és a Szigetközben, az intenzíven folytatott háziipari munka juttatta a mezőgazdasági munkásokat munkaalkalomhoz. A gazdasági cselédek számában beállott csökkenés is természetes következménye a földbirtokreformnak, míg azonban a konvenciós cselédek száma csökkent, addig a bentkosztos cselédek száma az elmúlt évekhez viszonyítva cca. 10—15%-os emelkedést mutat. Ennek okát abban látom, hogy az elmúlt évben a bentkosztos cselédek bére a konvenciósokéhoz viszonyítva magas volt. Ez a jelenség nem megnyugtató, mert bár a munkabér-határozat előírja a bentkosztos cselédek elhelyezésére vonatkozó irányelveket, azonban az állatoktól való elkülönítése a hálóhelynek a jelenlegi viszonyok között nehezen, vagy egyáltalában nem oldható meg. Győr-Moson vármegye területén a mezőgazdasági munkáslétszám jelenleg 21 150, ami a háború előtti átlagos 24 000-es munkáslétszámnak 90%-a. A mezőgazdasági cselédek létszáma jelenleg 983, ami a háború előtti 3300-as cselédlétszámnak 30%-a. Az elmúlt 1946. év folyamán 67 ízben teljesítettem külszolgálatot 92 napon át. A vármegye egész területét bejárva megállapítottam, hogy az eddigi adatok szerint a vármegye területén felosztásra került 101 284 kat. hold ingatlan 15 998 igénylő között. Az átlagos juttatott földterület 6,5 kat. hold, azonban ez a 6,5 kat. hold átlag csak látszólagos, mert a magyaróvári járásban, s volt svábbirtokokon a juttatás az új telepesek részére átlag 15 kat. hold föld volt, a magyaróvári járás átlaga is nagyobb, itt 9 kat. hold az átlagterület, míg viszont a többi járásban egyöntetűleg 4,5 kat. hold a juttatott birtokok átlaga. Ez is mutatja, hogy a földbirtokreform a munkáslétszámváltozásnál nem okozott lényeges eltérést, mert a 4—5 kat. holddal rendelkező újgazdák megélhetőségük biztosítása végett a saját földjük megművelése mellett kénytelenek bérmunkát is vállalni. Megállapítottam, hogy a mezőgazdaság általánosságban lerongyolódott, hiányoznak a termelési eszközök, állatok, gépek és elsősorban a tőke. A falun katasztrofálisan kevés a pénz, ez is az egyik oka annak, hogy a bérmunkák közül a részbérek mindinkább előtérbe kerülnek. Ez a munkavállaló szempontjából előnyös, mert értékállóbb terményben kapják meg munkájuk ellenértékét, általános mezőgazdasági szempontból azonban véleményem szerint nem kívánatos. Érdekes jelenség — bár nem általánosítható —, hogy a volt cseléd földhözjuttatottak egy része sem a kapát, sem a kaszát nem szereti. A volt cselédek (uradalmiak)