Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS

252 Nyíregyháza, 1948. március 31. Szabolcs vármegyében az állattenyésztési általános tenyészirány lónál a magyar félvér, szarvasmarhánál a magyar tarka és a magyar alföldi, sertésnél a szőke mangalica, juhoknál a magyar fésűs. Az állatösszeírási eredmények alapján Szabolcs vármegye állatállományát az 1944— 47. években az alábbi kimutatás tünteti fel azzal, hogy 1946-ban hivatalos állatösszeírás nem történt és az 1946. évi adatok a járási gazdasági felügyelőkhöz beterjesztett községi összesítésekből vannak összeállítva. Év Ló Szarvasmarha Sertés Juh db 1944 1945 1946 1947 32 692 12 286 11 228 16 120 103 021 61 545 60 939 83 197 151 756 39 129 59 206 61 283 55 791 14 181 18 425 24 280 Az összeírások szerint az állatállomány kétségtelenül szaporodik, de még így is a békebeli állatállományból lónak 50%, szarvasmarhának 80,5%, sertésnek 40%-a, juhnak 45%-a van gazdáink kezén. A háborús veszteség nehezen pótlódik, és különösen kevés a szaporodás a sertésállománynál, amit azzal lehet magyarázni, hogy megszűntek a sertéseket nagy tömegben tenyésztő uradalmak, melyek a kőbányai és egyéb hizlaldák általánosan elismert jelentékeny részét szállították hizlalásra. Míg a ló- és juhállomány örvendetesen gyarapodott, a szarvasmarha szaporodása nem érte el a kívánt mértéket, amit az elmúlt évek takarmány- és abrakhiányával lehet magyarázni. Bár a borjú vágás le volt tiltva, a gazdák a borjakat nem tudták felnevelni, és inkább odahaza vágták le és mérték le egymás közt, semhogy a felnevelést megkíséreljék. A lóállomány minőségileg is igen gyenge. Sok a háborús események következtében ittmaradt, tenyészcéljainknak meg nem felelő orosz parlagi ló. Az ilyen mének ivartalanítva lettek és ebben, valamint minden működésében a lótenyésztési felügyelőséget a gazdasági felügyelőség hatékonyan támogatta. Szabolcs vármegyében a szarvasmarha-állomány zöme magyar tarka, s csak a Tisza menti északi részeken és a Hortobággyal szomszédos részen van részben tisztán, részben párhuzamosan magyar alföldi tenyészirány. A magyar marha állandóan apad. A szarvasmarha-tenyésztés a lakosság egyik fő jövedelmi forrása, sajnos az állatok minőségi színvonala a háború óta esett. Oka ennek részben az, hogy az uradalmi