Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)
VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS
A szarvasmarha-tenyésztés terén minden tenyésztő gazda igyekezett a legnagyobb szorgalommal állatállományának számbeli és minőségi emelésére, amit bizonyít azon körülmény is, hogy a gazdák, különösen az újonnan földhözjuttatottak igen nagy érdeklődést tanúsítottak a F. M. úr szarvasmarha-akciója iránt, melynek során jó minőségű szarvasmarhákhoz jutottak. A sertéstenyésztés pedig — már szaporításánál fogva is — igen örvendetes javulást mutatott Heves vármegyében, ahol túlnyomórészt mangalica-tenyésztéssel foglalkoznak a gazdák. A sertéstenyésztés iránt minden gazda nagy érdeklődést tanúsít, úgyhogy ezen a téren igen könnyű lenne a törzskönyvezett sertéstenyésztés bevezetése, csak megfelelő törzsanyagot kellene a gazdák rendelkezésére bocsátani. A 3 napos téli tanfolyamokon is a legnagyobb érdeklődés a sertéstenyésztés iránt mutatkozott. A szép fejlődésnek indult állattenyésztést visszavetette bizonyos mértékig az a körülmény, hogy 1946. év aszályos volt, megfelelő mennyiségű takarmányt a gazdák télire betakarítani nem tudtak. Az 1947. évi aszály pedig a legelőket annyira korán kiégette, hogy a gazdák kénytelenek voltak az amúgy is kis mennyiségben rendelkezésre álló takarmánykészletükhöz idő előtt hozzányúlni, ami kétségessé tette a kitelelést. A vármegye állatlétszáma 1946 1947 Szaporulat db Szarvasmarha 35 697 50 135 14 438 Ló 13 527 18 734 5 207 Sertés 29 447 44 435 14 988 Juh 6 803 11 220 4417 Kecske 6 954 7 377 423 //. Takarmányozás. Az 1946. évi száraz esztendő miatt kevés szálas és abraktakarmány termett, így az állatok átteleltetése igen nagy nehézségeket okozott a gazdáknak. Az állatok erősen lesoványodva kerültek tavasszal a legelőre és mielőtt a téli rossz tartást teljesen kiheverték volna, az ugyancsak igen erősen aszályos 1947. évi nyáron a legelők idő előtt kiégtek, s a legelőre járó állatok részére a legcsekélyebb tápanyagot sem tudták nyújtani. Ezen körülményt elsősorban a tejelő és növendék állatok érezték meg, melyeknek az istállókban sem lehetett a megkívánt takarmányt már a nyár, illetve az ősz folyamán adni, mert még hátra volt a tél. Az általános takarmány- és legelőhiány miatt 1947. évben 714 db szarvasmarha került kényszervágás alá. Éspedig: 3 bika, 296 tehén, 116 ökör, 182 üsző és 117 db szopós borjú. A tiszafüredi járásban takarmányhiány nem volt, így ezen a címen sem kényszervágás, sem kiselejtezés, sem elhullás nem történt. A tejtermelés a hiányos takarmányozás miatt a következő csökkenést mutatja:
