Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS

LÓTENYÉSZTÉS Legnagyobb veszteség a lóállomány terén mutatkozik, mert a hullámzó harcvonal következtében jó ló a gazdák kezén nem maradhatott. Átmenthető csak az a csikó volt, amelyet a harcoló seregek katonai célokra felhasználni nem tudtak. A nyár és az ősz folyamán a visszavonuló seregektől sikerült különböző csere útján menetelésre képtelen lovakat szerezni, amelyek gondos ápolás útján mezőgazdasági munkálatokra, sőt a kancák legnagyobb része tenyésztésre is felhasználható. A Földművelésügyi Minisztérium akciója révén 78 db ló került állami akció keretében kiosztásra, az állomány azonban tenyészbénasággal volt fertőzött, miért is több kanca kiirtása vált szükségessé. BAROMFI-, HÁZINYÚL- ÉS KECSKETENYÉSZTÉS A baromfiállományt szintén súlyos csapás érte, de a szomszéd vármegyékből való behozatal útján már az ősz folyamán jelentékeny mennyiségű baromfi került vármegyénkbe, ami reményt nyújt arra, hogy a különben is gyorsan szaporodó baromfiállomány rövid idő alatt eléri a múlt nívóját. A házinyúl elszaporodása tekintetében szintén kedvezőek a kilátások, a gazdák felismerték a húshiány enyhítése szempontjából fontos házinyúl tenyésztésének jelentőségét. Kecsketenyésztés vármegyénkben elenyészően csekély. Dr. Virágh István m. áll. gazdasági felügyelő, hivatalvezető Tisztázat. — UMKL FM Gazd. Felügy. O. 1946—10—150 071. Budapest, 1946. március 14. A PEST-P1LIS-SOLT-KISKUN VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE A háború pusztítása állattenyésztésünket súlyosan érintette. Külföldi viszonylatban is elsők között álló, nagy gonddal, fáradsággal és szakértelemmel előteremtett híres tenyészeteink nagy részben megsemmisültek vagy elhurcoltattak. Vármegyénk állatállományának vesztesége az 1942. évi adatokhoz viszonyítva szarvasmarhában 73%, lóban 80%, sertésben 85%, juhokban 95%. A helyzet e téren örvendetes javu-