Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)
VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS
Dunántúlról, Ausztriából — igen sok fajtájú ló került be a vármegye területére, különösen sok hidegvérű és sok hucul 3 . A vármegyében levő összes állami mének az orosz hadsereg bevonulása előtt Nyugatra szállíttattak, és így a fedeztetési állomások üresen maradtak. A fedeztetési állomások épületei nagy részben megvannak, csak sok épületről az ajtó, ablak hiányzik. A híres lótenyésztő községekben — Makó, Mezőhegyes, Újszentiván, Csanádpalota, Apátfalva, Magyarcsanád, Nagymajláth, Nagykamarás, Dombiratos — a tenyésztők akkor is megelégedettek, ha most a régi és elveszett állományukból legalább egy utódot, egy csikót mondhatnak magukénak. A földmívelésügyi kormányzat az 1945. évben a méneskari intézményt megszüntette, és helyette a lótenyésztési ügyek irányítását a vármegyei állattenyésztő egyesületek lótenyésztési szakosztályának feladatává tette. 4 A kormányzat ezen intézkedését a lótenyésztő gazdák örömmel vették tudomásul. A lótenyésztési ügyek intézésére két lótenyésztési ellenőr meg is érkezett, akik a vármegyében a szervezési munkálatokat meg is kezdték. A nevezettek elsősorban a fedeztetési állomásokat kívánják felállítani, nehézséget okoz azonban az a körülmény, hogy megfelelő ápoló személyzetet nem lehet hozzá kapni. A Csanád vármegyei Állattenyésztő Egyesület lótenyésztési szakosztálya 1945. évi szeptember hó 25-én megalakult, „intézőbizottságát" megválasztotta, és munkára készen várja, hogy a földmívelésügyi kormányzat a lótörzskönyvelésre vonatkozó egységes szabályzatot leküldje, és a szervezett lótenyésztői munka megkezdhető legyen. SZARVASMARHA-TENYÉSZTÉS Csanád vármegye területén a köztenyésztésben és a magántenyésztésben mindenütt magyartarka fajtájú szarvasmarha van. Az 1940—44-es években az állatkereskedők szállítottak ugyan Erdélyből borzderest és pinzgaui jellegű marhát és üszőborjút, azonban ezek jórészt kivesztek a tenyésztésből, mert a gazdák igyekeztek főként fajtahibás állataikat vágóállatként beszolgáltatni. A szarvasmarha-létszám 1938. évben 32 794 db, 1944. évben 34 784 db, míg 1945. évben 9905 db volt a haszonállatösszeírás adatai szerint. A harci események következtében tehát a veszteség mintegy 76%. Az uradalmi szarvasmarha-állomány teljesen elpusztult, ebből Mezőhegyesen mintegy 700 db, telivér szimentáli tehén és mintegy 2000 növendék lett a harci események áldozatává. A gazdát különösen az érintette súlyosan, hogy a húsbeszolgáltatás terhét az 1945. évben teljesen a szarvasmarha- és sertéstenyésztő gazdák viselték, ami a tenyésztői kedvet nagymértékben rontotta. A vármegye területén a szarvasmarha-tenyésztés színvonala az alábbi községekben van az átlagnál magasabb fokon: Makó m. város, Újszentiván, Kiszombor, Apátfalva, Csanádapáca, Dombiratos és Magyarbánhegyes községekben. Az 1935. évben megalakult Csanád vármegyei és Makó városi Állattenyésztő
