Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS

nél 6 ellenőr, 1 pénztárnok és az igazgató működik. Ellenőrzött létszám a következő: tehén 2181 db, sertés 161 db. Ez utóbbiból 89 db mangalica, 36 db berkshire és 36 db fehér hússertés. Az ellenőrzött tehénlétszám az 1944. év végén 2750 db volt, és ebből Mezőhegyesen volt 700 db tehén ellenőrzés alatt. A törzskönyvelt tehénlétszám tehát majdnem eléri az 1944. évi létszámot. Az 1927. évi XXV. tc.

1 alapján a járási apaállat-vizsgáló bizottságok az őszi apaállat-vizsgálatokat rendben megtartották. A bizottság munkája arra szorítkozott, hogy a bemutatott anyagból a legjobbakat kiválogassa, és azokat lássa el köztenyésztésre jogosító igazolványokkal. Ha a szükség úgy kívánta, és egy-egy községben nem volt megfelelő apaállat, a bizottság sokszor igen gyenge küllemű, főleg sertéseknél, korcs apaállatra is kiadta az igazolványt azzal az indokolással, hogy inkább legyen egy korcs állat, minthogy a nőivarú állatok üresen maradjanak. Általában az igazolványt nyert apaállatok minőségi színvonala igen gyenge. Rendes békeévekben az ilyen apaállatoknak 60%-a nem kapott volna köztenyésztésre jogosító igazolványt. Az állattenyésztő egyesület igazgatója Nagymajláth és Dombiratos községekben az 1945. évben 3—3 napos állattenyésztési tanfolyamot tartott, ahol a gazdák mintegy 50—60-an örömmel hallgatták az összes állattenyésztési ágra vonatkozó tanácsokat. A gazdákat nagyon súlyosan érintette az egész évben folyó vágómarha-beszolgáltatás. A beszolgáltatás súlyosságát még fokozta az a körülmény, hogy az állat eladási árát nem az átvételkor, hanem később fizették ki, és így a gazdák az állandó áremelkedés folytán súlyos károsodást szenvedtek. Annál nagyobb örömmel vették a 7680/1945. ME és a 146 000/1945. FM sz. rendeletben

2 foglaltaknak a tenyészállatigazolványokra vonatkozó részét, amely a szervezett tenyésztői munka részére bizonyos alapot teremtett, és a tenyésztő gazdák körében is bizonyos fokú megnyugvást keltett. A háború vihara végigszántott a vármegyén, de nagy részben megmaradtak az „aklos" és szopós csikók és maradt pár száz jó minőségű tehén és néhány fajtiszta koca, amellyel a szervezett tenyésztői munkát el lehet kezdeni. LÓTENYÉSZTÉS Az állatfajták közül a harci események következtében a lóállomány szenvedett legtöbbet. Számszerűleg ugyan megmaradt 6895 db ló — az 1944-es létszámnak mintegy 25%-a —, azonban minőségileg annál nagyobb a kár. Ugyanis a kiváló küllemű és használható jó lovaknak 95%-a a harci események áldozata lett, és a fennmaradó 5% is csak úgy maradt meg, hogy a gazdája azt vagy mesterségesen megsántította, vagy megbetegítette, vagy pedig szalmakazalba istállót épített, és a legjobb lovát oda igyekezett elrejteni. A 6895 db ló nagy része a harci események következtében lesántult vagy sebesült, illetőleg hátrahagyott lovakból tevődött össze. A harci események befejezése után az 1945. év második felében Nyugatról —