Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

VI. ÁLLATTENYÉSZTÉS

A veszteség annál súlyosabb, mert a mezőhegyesi európai hírű ménes, telivér tehenészet és a híres mangalica sertésállomány és fésűsjuh-tenyészet — lehet mondani — teljesen elpusztult, a mezó'hegyesi lovakból és fésűsjuhokból nem maradt egy db sem. A telivér tehenekből 20 db van jelenleg a mintabirtok tulajdonában, az is amiatt maradt meg, mert vagy öreg volt már, vagy sánta, és így a vagonírozást és hajtást nem bírta. A mangalica sertések közül 6 koca maradt meg a volt gazdasági cselédek használatában. A mezőhegyesi ménesbirtok állatállományát az alábbi kimutatás tünteti fel: Összeírás éve Szarvasmarha Ló Sertés Juh Szamár Öszvér Kecske db 1938 1944 1945 4666 4526 15 1324 649 2 17 048 17 055 3 377 3987 6693 213 176 19 86 63 25 1 Az állatállomány és az állattenyésztés is a földreform következtében most már teljesen a kisemberek kezébe került, és itt különösen nagy feladat vár az Állattenyésztő Egyesületre, amely hivatott a kisembereket az állattenyésztés minden ágában támogatni és kioktatni. A Csanád vármegyei Állattenyésztési Alap az 1944. évben már csaknem teljesen ellátta a vármegye községeit és Makó m. várost apaállatokkal, és az 1944. évben 176 db bika volt a köztenyésztésben. Az 1946. év január hó 1-én a törvényhatósági bikák száma 82 db-ra csökkent. Az alap költségvetését az 1945. évben összeállította és kivetette a tenyészállatdíjakat és azt felnőtt ló, szarvasmarha után pl. 50 kg búza értékében állapította meg. Az árak versenyfutásában azonban a hivatalos búzaár lemaradt, és így a tenyészállatdíjak fokozatosan elértéktelenedtek. Az állattenyésztési alap az előirányzott 40 db bika és 27 db kan helyett mindössze csak 7 db bikát tudott megvásárolni 1 900 000 P értékben. A helyzeten az sem segített, hogy a földmívelésügyi miniszter úr az 1945. év őszén 2,5 millió P államsegélyt juttatott az állattenyésztési alap részére, mert mire az megérkezett, értéke annyira lecsökkent, hogy csak néhány bikát lehetett vásárolni. Jövőben az alapok — véleményem szerint — működésüket addig nem tudják megkezdeni, amíg megfelelő összegű államsegélyt nem kapnak. Ugyanis a tenyésztő gazdák azon az állásponton vannak, hogy az állattenyésztés fejlesztése nemcsak a tenyésztő érdeke, hanem érdeke az az ország minden egyes polgárának. Fontos feladat még, hogy az alapok fő bevételi forrását jelentő tenyészállatdíjak valamilyen formában rögzíttessenek, hogy azt az árhullámzás ne rendítse meg alapjaiban. A Csanád vármegyei Állattenyésztő Egyesület működését 1944. év szeptemberétől 1945. év májusáig szüneteltette. 1945. év májusában az egyesületi igazgató kezdeményezésére a makói tenyésztők értekezletet tartottak, amelyen elhatározták, hogy a szervezett állattenyésztői munkát megindítják. Jelenleg az állattenyésztő egyesület-