Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)
IV. KERTI, SZŐLŐ- ÉS GYÜMÖLCSTERMESZTÉS
pusztult el. A háborús elhanyagoltság következtében a pusztulási százalék emelkedett. 1944—45. évben a telepítés elmaradt. Közvetlen háborús pusztulás a fa darabszámoknak mintegy 5—6%-ára becsülhető. Mindezek a számok egybevetve azt eredményezik, hogy az 1943. évben becsült mintegy 43 millió fa helyett 1946-ban mintegy 35 millió fával kell számolni. Vagyis nem követünk el nagy tévedést, ha az 1935. évi faállományt vesszük alapul. 2. Faállomány csökkenésének okai. a) A csökkenés mérlegelése A háborús pusztulás nem annyira a fa darabszámaiban jelentkezik, hanem elsősorban a fák termőképességének csökkenésében. Ennek megítéléséhez tudni kell azt, hogy az ország faállománya nyersen két összetevőre bontható: egyrészt a teljesen üzemszerűen kezelt, exportminőséget termelő gyümölcsösökre, melyek állaga mintegy 10—12 millió fa, másrészt az úgynevezett spontán termő, extenzíven kezelt állományra, mely csak akkor hoz termést, ha történetesen jó termőév van. Ez mintegy 20—25 millió fát tesz ki. A súlyos veszteségek elsősorban az intenzíven kezelt gyümölcsösöket érték. Ezeken ugyanis az elhanyagoltság azonnal jelentkezik, és az elhanyagolódás során az ilyen gyümölcsösök, ha nem is pusztulnak el, spontán termő, extenzív fákká züllenek. Termőtájak szerint ez a pusztulás nem részletezhető hiányos adataink miatt. Míg ugyanis a békeévekben és a háború utolsó idejében 95 szakközeg rendszeres jelentéséből tájékozódhattunk a gyümölcstermelés viszonyairól, jelenleg csak 15 szakközeg jelentésére támaszkodhatunk. b) Háborús események A közvetlen háborús pusztulás relatíve aránylag csekély a fa darabszámokra vonatkoztatva. A fajtákat általában arányosan pusztította végig a háború, nagyobb a pusztulás a Tiszántúlon és a Duna—Tisza közén, kisebb a Dunántúlon. Részletes adatok hiányoznak és nem is becsülhetők. c) Utánpótlás hiánya Az utánpótlás hiánya a telepítő kedv csökkenésére vezethető vissza. Ez egyrészt a megromlott közbiztonság és vagyonbiztonság miatt, másrészt a földreform végrehajtása során a termelői réteg kicserélődése következtében állott be. A faiskolák elegendő készlettel rendelkeznek. Noha a faiskolák telepítése ez évben már csökkent, azonban az elmaradt telepítési év készlete is rendelkezésünkre áll. Viszont a termelők hitelképtelenek, forgótőkével nem rendelkeznek, és ezért ezen az őszön a kezdetben igen magasan megállapított faiskolai árak — 6 Ft — rohamosan csökkentek és helyenként az előállítási költségek alá süllyednek (4—2 Ft). d) Kártevők elleni védekezés hiánya A kártevők elleni védekezés hiányos, egyrészt, mert az infláció alatt a termelők