Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

III. GÉPESÍTÉS

újonnan földhözjuttatottakról egyáltalán nem esett szó. Köztudomású, hogy az újgazdák gazdasági szervezete, a FOK gyengén áll, ezért a traktorkérdésen keresztül is segíteni kellene rajta. Nem elég, hogyha általában szövetkezeteknek előnyt juttatunk traktorállomások szervezésénél. Kívánatos lenne, hogy a FOK érdekeit a Földművelésügyi Minisztériumban pártvonalon is képviseljék. Szerinte a kérdés ilyen megoldása kizárólag bürokratikus és nemcsak politikailag helytelen, hanem az újgazdák gazdasági érdekeit is szem elől téveszti. (Ti. a nem földművesszövetkezetek tulajdonában levő traktorállomások reakciós vonalon felhasználhatók.) Dégen elvtárs: a minisztérium nem hivatott gazdasági funkció betöltésére, szerinte helytelenek lennének az elszigetelt vidéki vállalatok, nem tudnának közérdeket képviselni, hanem a helyi tőkés erők befolyása alá kerülnének. Minden körülmények között egységes hálózatot tart szükségesnek, mégpedig olyan állami szervet, amelyben a FOK-nak döntő szerepe lenne. Donáth elvtárs: Klinger et. véleménye szerint a földművesszövetkezetek helyenként nem alkalmasak állomások működtetésére, mert nem elég erősek, de éppen az a kérdés, hogy hogyan erősítsük őket. Ha a gyenge földművesszövetkezet mellett traktorállomással megerősített, amúgy is működésképes szövetkezetet favorizálunk, még jobban tönkretesszük a földművesszövetkezetet, ez pedig nem célunk. A tervet tehát olyan formában kell megvalósítani, hogy a FOK műhelyeit kell elsősorban munkával ellátni és ezúton is erősíteni. Konklúzió: a legalizálási rendelettervet minél előbb minisztertanács elé kell vinni. A rendelet kihozását és végrehajtását meg kell sürgetni A legalizálási határidő letelte után a nem legalizált traktorokat be kell vontatni a kijelölt műhelyekbe kijavítás céljából. A függőben levő tulajdonjogú és később sem legalizált traktorok átmennek a földművesszövetkezet tulajdonába és megmaradnak állami kezelésben. A traktorállomások egyik legfontosabb problémája: traktorkezelők megszervezése és munkába állítása. Ebből a célból kívánatosnak látszik a MOGÜRT és a Hofherr kommunista munkásaiból kiküldeni néhányat vidékre, hogy ottan megfelelő szakszemélyzetről gondoskodjanak, szükség esetén kiképezzenek és a szervezetet beindítsák. Legsürgősebb tennivaló tehát a rendelet kisürgetése, utána pedig a pártnak legrövidebb idő alatt ki kell sürgetni, hogy a nem legalizált traktorok a földművesszövetkezetek tulajdonába jussanak. Zentai Jegyzőkönyv. — UMKL GF XIII/7. 1 Az 1946. július 2-án kelt 8130/1946. ME sz. rendelet a mezőgazdasági traktorok és traktoros talajművelő gépek bejelentését, nyilvántartását, tulajdonjogi igazolását, forgalmát, használatát és igénybevételét szabályozta. 2 A tulajdonjog tisztázása igen fontos feladat volt a háború után, mivel sokan (kereskedők, ügyeskedők) katonákon keresztül jogtalanul jutottak autókhoz, ennek a fontos mezőgazdasági eszköznek a birtokába.