Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

Bevezető

több fejezetben hozunk egy-egy ilyen önálló részt, jegyzetben hívtuk fel erre a figyelmet. 2. A jelentéktelen, a téma szempontjából felesleges vagy nem szorosan a témához tartozó bekezdéseket terjedelmi okok miatt kihagytuk. Ilyen esetekben a kihagyott részek tartalmára jegyzetben utaltunk. A dokumentumok elhelyezése a kötetben a fejezeteken belül időrendben történt. Van azonban egyfajta, az összes fejezeten áthúzódó megoldás, amelyre külön fel kell hívnunk a figyelmet. Az egyes évek anyagát a gazdasági felügyelőségeknek az adott évre vonatkozó összefoglaló jelentései zárják. Ezek az összefoglaló jelentések rendszerint a következő év elején készültek. (Például az 1945. évről szóló összefoglaló jelentések keltezése általában 1946 eleje.) Ezért szükségesnek véltük, hogy ezeket az összefoglaló jelentéseket külön címmel kiemeljük. Az ezekben a címekben közölt évszám (például 1945. év) szervesen hozzákapcsolja ezeket az iratokat a megelőző dokumentumanyag időbeliségéhez. Az összefoglaló jelentések szorosan beleépülnek az egyes fejezetekbe, illetőleg azokon belül annak az évnek dokumentációjába, amelyre vonatkoznak. Ezt azzal is kifejeztük, hogy az összefoglaló jelentések sorszámozása folytatja az előző dokumentumanyag számozását, s minden egyéb tekintetben is az iratközlés e kötetben alkalmazott szabályai szerint adtuk közre ezeket is. Az iratok keltezését — mint az általában szokásos — a szerkesztett cím részeként, kiemelten adjuk meg. Az iratok keltezésének pontos megállapítása nem sikerült minden esetben. Ha az iraton csak a keltezés éve szerepelt, zárójelben a következő jelet alkalmaztuk: h. n., azaz hónap nélkül. Ha a keltezés napja hiányzott a keltezésből, akkor az n. n., azaz nap nélkül jelzést alkalmaztuk. A cím szöveges részében szokás rendszerint feltüntetni az irat készítőjét és a címzettet. Itt azonban alkalmaztunk egy, a forrásanyag természetéből fakadó egyszerűsítést: minthogy a közölt iratok túlnyomó része a Földművelésügyi Minisztériumnak (illetve a miniszternek) küldött irat, a címzettet csak abban az esetben jelöltük meg, ha az egyéb hatóság vagy hivatal volt. A szövegközlés ugyanazon a módon történt ebben a kötetben is, mint a sorozat első köteténél, a „Dokumentumok a magyar szénbányászat történetéből 1945/49" című kiadványnál. Elhagytuk tehát az irat eredeti, saját címét, az esetleges kezelési feljegyzéseket stb., feltüntettük viszont a címzett megszólítását, amennyiben ilyen volt az iraton. A szöveg visszaadásánál a szöveghűségre törekedtünk. Ez némely esetben nem volt könnyű, mivel a dokumentumok készítői például igen változatos helyesírást alkalmaztak. Gyakran előfordult az is, hogy ugyanazt a kifejezést — például az állattenyésztés szakkifejezéseit — különbözőképpen írták. Az iratokon belül igyekeztünk az akadémia által előírt helyesírást alkalmazni. A durva helyesírási hibákat, a nyilvánvaló elírásokat — géphibák — kijavítottuk. Ahol a kötet összeállítójának saját szövege (jegyzet, bevezetés és a tájékoztatást szolgáló apparátus) van, ott természetesen a jelenleg érvényben levő helyesírási szabályokat követtük. A stiláris hibákat és nyelvtanilag rosszul szerkesztett mondatokat nem javítottuk. Ahol kifejezetten értelmetlen fogalmazással találkoztunk, ott vagy jegyzetben közöltük a helyes értelmezést, vagy a hibás