Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

II. SZÁNTÓFÖLDI NÖVÉNYTERMESZTÉS

Szentes, Csongrád és Hódmezővásárhely közelében jelentékeny területen folyik a szántóföldi zöldségtermesztés is, melynek vetésterülete Csongrád vármegyében az össz-szántóterület 1,7%-a (3660 kat. hold), míg Hódmezővásárhely thj. város területén 0,7% (831 kat. hold.). Különösen az öntözésre alkalmas területeken alakult ki a zöldségtermesztés, de a háborús, nehéz közellátási viszonyok következtében az 1945. esztendőben a zöldségtermesztés [sel] önálló kisgazdaságokon kívül a földhözjuttatottak is nagymértékben foglalkoztak, saját ellátásukon kívül igyekeztek a feleslegeket a közellátás céljára, piacra juttatni. ^ A szántóföldi szálas takarmányok területe Csongrád vármegye területén 15 169 kat. hold, az össz-szántóterület 7%-a, míg Hódmezővásárhely thj. város területén a takarmánynövények vetésterülete 7296 kat. hold, az össz-szántóterület 6,9%-a. Az aránylag kevés szálastakarmány-termesztés természetesen kihatással van az állattenyésztésre is, azonkívül a kedvezőtlen visszahatás következtében a gabonatermesztésünket is kedvezőtlenül befolyásolja. Az állattenyésztésünk újjáépítése szempontjából feltétlenül kívánatos a takarmánytermesztést úgy a régi, mint az új gazdákkal nagyobb mértékben felkaroltatni. A növénytermesztési rendszer, mint az előbb közölt adatok is mutatják, teljesen szabad. Rendes vetésforgót az elmúlt rendkívüli esztendőben a gazdaságokban beállítani nem lehetett, s a vetéstervben még mindig túlzott mértékben szerepelnek a kalászos növények, valamint a kukorica termesztése is. Hogy a szántóföldi termesztés egyoldalúan a gabonatermesztésre szorítkozott az elmúlt esztendőben, annak legfőbb oka a tanyarendszeren kívül a rendkívüli háborús viszonyokban rejlik. A 600/1945. ME sz. rendelet értelmében a vármegye területén a nagybirtokokat felosztották, így az elkövetkező gazdasági évek termesztési terveiben már a gabonaféléken kívül a kapás, ipari, valamint a konyhakerti növények termesztését is fel lehet venni nagyobb mértékben. A megcsökkent igásállat-állomány, valamint a rossz közlekedési viszonyok miatt a fenti rendelet végrehajtása kapcsán még megmardt középbirtokok a jövőben is a gabonafélék termesztésére lesznek kényszerítve, annál is inkább, mert a gabona, mint termény, a tárolást és a szállítást jól bírja és kevesebb munkaerőt igényel. A sok kézi munkát kívánó ipari és kapásnövények termesztését, ezzel a termelés változatossá tételét nagymértékben akadályozza a munkafegyelem meglazulása. Dacára annak, hogy a vármegyében jelentékeny számú munkás lakik, mégis a mezőgazdasági munkálatokhoz szükséges munkaerő nem áll mindig rendelkezésre. Márpediglen sok munkáskezet kívánó növénytermesztési rendszerre mindaddig nem lehet rátérni, míg a munka elvégzéséhez szükséges megfelelő munkaerőre nem lehet biztosan számítani. Azok az újonnan földhözjuttatottak, akik a részükre kiosztott földet komolyan munka alá is vették a családjukkal együtt, sok kézi erőt igénylő növények termesztését is felkarolták. Az időjárás az elmúlt évekhez viszonyítva némi rendellenességeket mutat. A korai kitavaszodást követte a nyári szárazság, és a gabonafélékben az aszálykár a vármegye területén fellépett. Emiatt a gabonafélék a közepesnél gyengébb termést adtak. A rétek és legelők gyengén fejlődtek, és a kevés hozamot egyrészt az átvonuló, másrészt a vár-