Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

62 Miskolc, 1948. március 16. A BORSOD-GÖMÖR VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE A vármegye mezőgazdaságát ez a harmadik aszályos esztendő a legsúlyosabban érintette, s a földmíveseket katasztrofális helyzet elé állította. 1946 őszén igen nagy volt a vetőmaghiány, ezért és a nagy szárazság miatt a vetési munkálatok csak október végén kezdődtek el, amikor végre egy kevés vetőmaghoz is hozzájutottak. Ekkor oly nagy erővel indult meg a vetési munka — miután közben állandóan érkezett vetőmag —, hogy december közepéig, a fagy beálltáig sikerült a szántóterület 30%-át az előirányzat szerint ősziekkel bevetni. Ekkor már későn elegendő vetőmag állt rendelkezésre. Sajnos a későn kapott mag nagy része kézzel került elvetésre, s a szárazság miatt rosszul megmívelt talajba nem tudott az elég mélyen a földbe kerülni, így a december harmadában beállott —20°-os fagy a hótakarót teljesen nélkülöző vetésekben nagyobb károkat okozott. A károkat fokozta a tavaszi hirtelen hóolvadás következtében előállott cserepesedés, s az azt követő felfagyás. 1947. év tavaszán a tavaszi vetési munkálatok vetőmag hiányában csak késve indultak meg, amikor a vetésjelentésekből nyilvánvalóvá lett az, amit a felügyelőség decembertől állandóan jelentett, hogy a gazdáknál levő vetőmagkészlet nem elegendő, s a vetőmagakció révén való juttatás elkerülhetetlen. A vetőmag így későn érkezett a gazdákhoz, s ez a termés rovására ment. Az ipari növények közül a cukorrépa termelése nagy eredményt mutatott fel, mert az előző évi területnél 50%,-kal nagyobb területen termelték a cukorrépát. A többi ipari növény, a dohány kivételével, amely területnövekedést mutatott, nem bírt teret nyerni. A napraforgó vetésterülete erős visszaesést mutatott a múlt évvel szemben, mert a gazdák nem kaptak sem olajpogácsát, sem utalványt annak hatósági áron való felvásárlásra. Nehézséget okoz az ipari növények vetésterületének kiterjesztésére az a bizonytalanság, hogy a gazdák nem tudják mit fognak a termeivényeikért kapni. A nagymérvű aszály következtében a legelők nem adtak elegendő táplálékot, s ezért az állatok kondíciója gyenge volt. A lóherevetések mind kipusztultak. A zabos bükköny legnagyobb része s a lucernavetések egy része is. A megmaradottak sem adtak megfelelő termést s így a szálas takarmányokban is nagy volt a hiány. Abraktakarmányokban sem volt kielégítő termés. Ez különösen a vármegye északi részén mutatkozott katasztrofálisan, ahol a kukorica termelése már nem megy. Olajpogácsához a fent vázolt okok miatt nem tudtak hozzájutni, s a fejadag megőrléséből származó korpa sem lendített az abrakhiány pótlásánál. A földmívesek életszínvonala a szőlőtermő vidékektől eltekintve igen gyenge, s a takarmányhiány következtében elveszett állatállományukat pótolni nem voltak képesek.