Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

Az Országos Földmüvelésügyi Tanács a beadvány szövegét eljuttatta a földmüvelésügyi miniszterhez is. A beadványban foglaltakat kormányszinten megtárgyalták, de a hitelellátás jelentősebb megjavítására egyrészt az ország anyagi helyzete, másrészt a későbbi iparcentrikus gazdaságpolitika felülkerekedése miatt nem került sor. A sérelmeket az ország nehéz anyagi helyzete miatt nem sikerült orvosolni. Az indoklásra vonatkozólag lásd a következő dokumentumot. 56 Budapest, 1947. május 31. A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MINISZTER VÁLASZA AZ ORSZÁGOS FÖLDMŰVELÉSÜGYI TANÁCSNAK A MEZŐGAZDASÁGI HITELELLÁTÁS MEGJAVÍTÁSÁT SÜRGETŐ BEADVÁNYÁRA A háború következtében hitelszerveink tőkeállománya is legnagyobb részben elpusztult. A gazdasági élet megindulásához és az újjáépítés megkezdéséhez engedhetetlenül szükséges volt, hogy a Nemzeti Bank bankjegykibocsátással elégítse ki a jelentkező és feltétlenül szükséges hiteligényeket. A hiteligények jogosságának és közérdekű voltának elbírálására a kormányzat gazdasági államtitkári hitelvéleményező értekezletet rendszeresített, amelyek a gazdasági tárcák kiküldött államtitkáraiból alakultak. Ez az értekezlet a stabilizáció bevezetésekor Tárcaközi Hitelvéleményező Bizottsággá alakult át. Ez a bizottság szintén a gazdasági tárcák kiküldötteiből alakult. Az inflációs időkben a mezőgazdaság alig vagy csak elenyésző csekély mértékben kapott hiteleket. A gazdák nagyobb hiteligényekkel nem is jelentkeztek, mert az infláció erős rohamában nem is tudtak volna mit kezdeni a folytonosan romló pénzzel. Ezekben az időkben az áruforgalom a pénz romlása miatt a cserére rendezkedett be és így, ami csekély ipari áru forgalomba kerülhetett, azt a gazdák mezőgazdasági termékek ellenében, közvetlen csere útján szerezték meg. Természetesen ezekben az időkben is történtek intézkedések a mezőgazdasági termelés anyagi megsegítése érdekében, főleg a vetőmag, üzemanyag és az igaerő kérdéseivel kapcsolatban. Ha a mezőgazdaság ezekben az időkben kapott volna is több hitelt, ez gyakorlatilag alig-alig jelentkezett volna a mezőgazdasági termelésben, mert a hitelek alapján folyósított összegekből vajmi keveset tudott volna vásárolni. Kétségtelen tehát, és elvitathatatlan érdeme a magyar parasztságnak, hogy ezekben az időkben úgyszólván minden hatékonyabb támogatás nélkül, saját erejéből fejlesztette oda a mezőgazdasági termelést, hogy 1946 őszén a kormányzat a mezőgazdasági termelés eredményeire alapozva valósíthatta meg a stabilizációt. A stabilizáció bevezetése után a legfőbb pénzügyi szempont éppen a gazdasági életünk fejlesztése érdekében az volt, hogy a forint stabilitását minden körülmények között biztosítsák. A hiteligényeket tehát a gazdasági indokoltságuk mellett, főleg