Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

a vásárlóerő szempontjából vizsgálták és bírálták el. A stabilizáció bevezetésekor még az volt az általános feltevés, hogy jó mezőgazdasági termés lesz, és az 1938. évihez viszonyítottan el fogja érni annak mintegy 70—75%-át. A múlt év őszi hónapjaiban, a mezőgazdasági termékek értékesítésének idején a gazdáknak kétségtelenül hozzá kellett jutnia egy bizonyos összegű vásárlóerőhöz. Illetékes pénzügyi köröknek a mezőgazdasági termelési eredményekre vonatkozó feltételezései szerint az volt a felfogása, hogy ezt a vásárlóerőt nem szabad túlságosan megduzzasztani, nehogy ez a fölös vásárlóerő a rögzített árakat meglazítsa és áremelkedést idézzen elő. Az ipari termelés mennyisége ugyanis messze mögötte maradt a mezőgazdaságinak, és így a mezőgazdasági nagyobb vásárlóerő meglazíthatta volna a stabilizációkor rögzített ipari árakat. Ennek a következménye pedig az általános áremelkedés, és a további következménye pedig az általános béremelés lett volna, és így a forint vásárlóértéke előbb-utóbb egyre csökkent volna és a forint is, a pengőhöz hasonlóan, inflálódott volna. Sajnos, a mezőgazdaságban a szárazság következtében olyan terméskiesések jelentkeztek, amelyekre senki sem számított, és így előállott az a helyzet, hogy a mezőgazdaságban nemcsak fölös vásárlóerő nem jelentkezett, de egy lassú ipari áremelkedés következtében a csökkent ipari kapacitással termelt iparcikkeket sem tudta megvásárolni. Különösen súlyos volt a helyzet az ország egyes részein, ahol az aszálykárok nagyobbak voltak, mert itt a mezőgazdaságnak úgyszólván semmi vásárlóereje nem volt. így következett be azután az a helyzet, hogy egyes ipari cikkek, amelyek a mezőgazdasági termelés továbbviteléhez feltétlenül szükségesek, kigyártva, raktáron feküdtek és fekszenek, mert a mezőgazdaság azokat vásárlóerő-hiány, továbbá magas ipari szorzószámok alkalmazása következtében megszerezni nem tudja. A múlt év őszén tehát a mezőgazdaság kifejezetten termelési célokra csak kisebb összegű hitelekben részesült, mert a hitelek túlnyomó része felvásárlási jellegű volt, és így azok elsősorban az értékesítés előmozdítását szolgálták. Ezen keresztül azonban kétségtelenül egy bizonyos összegű vásárlóerőhöz jutott a mezőgazdaság. Ez azonban sem összegben, sem megosztásban nem úgy alakult, mint ahogy azt általában illetékes pénzügyi körök feltételezték. A tél vége felé egyre nagyobb hiteligényekkel jelentkezett a mezőgazdaság. Minden körülmények között nagyobb összegeket kellett biztosítanom pajzstetvekkel fertőzött gyümölcsöseink megmentésére. Előterjesztésemre a Gazdasági Főtanács hozzájárult a pajzstetű elleni védekezésre 18 millió forint folyósításához. Ugyancsak előterjesztésemre 12 millió forintot engedélyezett a Főtanács tavaszi szántási célokra, 17 millió forintot pedig az újonnan földhözjuttatott gazdák meghitelezésére, az állattenyésztési alapok részére apaállatok beszerzésére 6 millió forintot. Május hónapban 40 millió forintot biztosítottam zöldhitel célokra. Ezt a keretet júniusban 20—30 millióval fel kívánom emeltetni. A zöldhitel-kereten belül megfelelő összegek állnak rendelkezésre termelési előlegekre, éspedig különféle gazdasági és konyhakerti magvak, rizstermelés és az ipari növények termelésének meghitelezésére. Megfelelő hitelt biztosítottam a gyapjú átvételére is. Ezenkívül más, kisebb-nagyobb összegű célhiteleket is bizto-