Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

Földművelésügyi Tanács a szükséges hitelfedezet megteremtését, és az újbirtokosoknak az előbb kifejtett módozat melletti alátámasztásában látja a köztársaság kormányának egyik legsürgősebb feladatát. Az Országos Földművelésügyi Tanács a hitelkérdés taglalása során foglalkozott a földhözjuttatottak támogatására szánt jelenlegi állami hitelakció kérdésével is. A Tanács e hitel feltételeivel kapcsolatban azt a felfogást képviseli, hogy 5%-osnál magasabb kamatterhet az újbirtokosokkal szemben a mezőgazdaság mai teherbíró képessége mellett érvényesíteni nem lehet. Ha tehát nem sikerül olyan megoldást találni, amely lehetővé teszi, hogy az állami garanciavállalás ellenében az újbirtokosok 5%-nál magasabb kamat viselésére ne köteleztessenek, az újbirtokosok vagy nem fogják a hitelt igénybe venni vagy — és ez még a súlyosabbik eset — a hitelnyújtás romlásba dönti őket. A Tanács megfontolandónak tartja azonban azt is, hogy amikor a földbirtokrendezési alapjának a törvény szerint más fontos feladatai vannak, helyes-e ezt az alapot a szóban forgó hitelnyújtás kamatmérséklése érdekében igénybe venni és eredeti feladatának teljesítése elől elvonni. Az Országos Földművelésügyi Tanács állásfoglalása a fentiek szerint elsősorban az új földhözjuttatottak alátámasztását célzó hitelellátásra vonatkozott s elsősorban e feladat megoldásának sürgősségét hangsúlyozza. Ugyanakkor foglalkozott azonban a Tanács a mezőgazdaság általános hitelszükségletével is, és ebben a vonatkozásban is a köztársaság kormányának sürgős intézkedését kéri. A kérdés két ágazatának elválasztása részben azt a célt is szolgálja, hogy az új földhözjuttatottak hitelproblémája különleges igényeinél fogva ne tegye lehetetlenné a mezőgazdasági termelés általános hitelszükségletének kielégítését is. A Tanács kéri a köztársaság kormányát, hogy keresse és találja meg az általános mezőgazdasági hitelnyújtásnak azt a módját és azt az eszközét, amely a régi birtokosok számára is lehetővé teszi a hiányzó termelési eszközök pótlását, s a föld termőerejének a mainál jobb kiaknázását. A kizárólag jelzálogfedezetre épült és váltóval is biztosított korábbi kölcsönnyújtás költséges volta mellett lejárati idejében sem simult a mezőgazdasági termelés sajátos természetéhez, s ma, amikor a tőke a földbirtokban kínálkozó fedezettel szemben tartózkodó, hiteligénybevételi lehetőségről beszélni egyáltalában nem lehet. A Tanács állásfoglalásában - valamennyi földművelésügyi tanács egyöntetű határozata alapján is — arra kéri tehát a magyar köztársaság kormányát, hogy ezen a téren is legyen a mezőgazdaság segítségére s teremtse meg a hitelnyújtás terén is a mezőgazdasági termelés kifejlődésének előfeltételeit. Fogadja Miniszterelnök Úr kiváló tiszteletünket. Az Országos Földművelésügyi Tanács nevében: Adorján János s. k. Dr. Halács Ágoston s. k. alelnök igazgató Másolat. — UMKL FM Közg. Főo. 1947—41—22 224.