Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

áldozatot követeljen a többi termelési és kereseti ágaktól is, és az ő áldozatuk igénybevételével tegye lehetővé az újbirtokosoknak a termelésbe való eredményes beilleszkedését. Az Országos Földművelésügyi Tanácsnak tehát nyomatékosan hangsúlyoznia kell, hogy az új birtokosok termelési eszközökkel való ellátása nem közönséges hitelellátási feladat, mert a hitelellátáshoz való tőke csak különleges pénzügyi intézkedésekkel lesz előteremthető és a mezőgazdasági termelés rendelkezésére bocsátható. Viszont az előadottak logikus folyománya, hogy az újbirtokosok a számukra szükséges és a tulajdonukba adott ingatlan értékéhez, valamint hozadékához képest nagy összegű és ennélfogva súlyos terhű kölcsönt sem a beruházási hiteleknél általában szokásos lejárati idő alatt, sem a szokásos kamatokkal vissza nem fizethetik. A gazdaság felszerelésére és üzembe helyezésére szükséges beruházási hitel összegével a tulajdonukba átadott föld árát kell növelni, a juttatott föld vételárára vonatkozó feltételek szerinti törlesztésre lehet csupán az újbirtokosokat kötelezni. Ami egyébként abból is következik, hogy a puszta földön gazdálkodni még nem lehet, tehát a nélkülözhetetlen termelési eszközök hozzátartoznak a földreform keretében kiosztott földek juttatásához. Ebből a szempontból is szükségesnek tartotta tehát az Országos Földművelésügyi Tanács, hogy az újgazdák hitelellátását a mezőgazdaság általános hitelellátási kérdésétől elválassza, és hogy az újbirtokosok részére igényelt hitel különleges jogellátását kifejezésre juttassa. Az Országos Földművelésügyi Tanács még legelső állásfoglalásában arra kéri tehát a magyar köztársaság kormányát, hogy a földhözjuttatottak hitelszükségletének kielégítését ebben a beállításban tegye megfontolás tárgyává, és ebben az irányban találjon sürgős megoldást az új földhözjuttatottak termelésének átfogó alátámasztására. Az Országos Földművelésügyi Tanács természetesen tudatában van annak, hogy az újgazdák termelési eszközökkel való ellátásának és termelésük alátámasztásának nem a hitelnyújtás az egyedüli eszköze. Tudatában van annak, hogy a földművesszövetkezetek megalakítása és általában a szövetkezeti gazdálkodás igen alkalmas arra, hogy az újgazdák a hiányzó felszerelés egy részét pótolhassák. Ha a régi nagyés középbirtokok felszerelése hiánytalanul átment volna az újbirtokosok kezébe, az eddig tett intézkedésekkel és a további szervezéssel a jelentkező probléma nagy részét meg lehetett volna oldani. A volt nagy- és középbirtokok felszerelésének legnagyobb része azonban elpusztult, másik része tudatlanság vagy mulasztás folytán kicsúszott az érdekeltek kezéből, s végeredményben meglehetősen kis részét sikerült ennek a felszerelésnek a most folyó termelés szolgálatába állítani. Tehát számottevő hiányok mutatkoznak ezen a téren, amelyeket most már két módon lehet pótolni. Vagy az újbirtokosok saját tőkeképzésére és találékonyságára lehet bízni, hogy gondoskodjanak a hiányzó termelési eszközök, felszerelési tárgyak pótlásáról úgy, ahogy tudnak, vagy hitel formájában kell ezek megszerzését számukra lehetővé tenni. Miután magukra hagyatva az újbirtokosok csak hosszú idő múltán lesznek abban a helyzetben, hogy a tulajdonukba adott föld egész termőerejét az ország újjáépítésének szolgálatába állíthassák, és bizonyára sokan lennének, akik ebben a küzdelemben kidőlnének, ami végeredményben a birtokreform sikerét is kockáztatná, az Országos