Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

szükségessé. Minthogy ez feltétele a demokrácia legnagyobb vívmányát képező földreform sikerének, megoldása éppen olyan erkölcsi kötelessége a köztársaság kormányának, mint magának a földreformnak fizikai végrehajtása volt. A földhözjuttatottak termelési eszközökkel való ellátása minden tekintetben hozzátartozik magához a földreformhoz. Az Országos Földművelésügyi Tanácsnak különleges okai vannak, amiért a kérdésnek ezt a felfogását nyomatékosan hangsúlyozni kívánja. Elsősorban az új földhözjuttatottak alátámasztásának politikai szükségszerűségére kíván ezzel rámutatni. De szükségessé teszi ennek a kérdéscsoportnak különválasztását és külön kezelését az is, hogy az itt jelentkező' feladatokat nem lehet az általános mezőgazdasági hitelkérdés keretei között megoldani, s bár az újbirtokosok termelési eszközökkel való ellátása szintén hitel útján történhetik, voltaképpen itt egészen más természetű hitelnyújtásról van szó, mint a mezőgazdaságban általában szokásos és szükséges termelési vagy beruházási kölcsönöknél. Más természetű az újbirtokosok részére szükséges beruházási és forgótőkehitel egyfelől 1. terjedelménél, másfelől 2. időtartamánál s végül 3. kamatterhénél fogva is. A mezőgazdaság általános hitelszükséglete kapcsán egy már meglevő, a termelésbe eddig is bekapcsolódott üzem termelési képességét kell fokozni. Erre kell képessé tenni, hogy meglevő felszerelését kiegészítse, vagy a termelés folytonosságát kell a hiányzó forgótőke átmeneti pótlásával biztosítani. Az igényelt hitel tehát nem a gazdaság egész felszerelésének előteremtését van hivatva biztosítani, a terhe megoszlik a termelésbe fektetett saját tőke, valamint a kölcsöntőke hozama között. Az új földhözjuttatottak igen keveset tudtak átvenni és hasznosítani a korábbi nagybirtokosok felszereléséből. A lakóháztól és a gazdasági épületektől kezdve az állatállományon keresztül, úgyszólván az utolsó kapáig csaknem mindent az újbirtokosoknak kell megszerezniök, hogy a termelést megkezdhessék és eredményesen folytathassák. Ilyen körülmények között az újbirtokosok termelésének alátámasztásához szükséges hitel sokkal nagyobb összegű úgy az egyes üzemek, mint azok összessége szempontjából, nemhogy azok a mezőgazdasági hitelnyújtás általános feltételei szerint rendelkezésre bocsáthatók volnának. Egyénileg, egyenként véve az új földhözjuttatottakat, a részükre szükséges hitel sok esetben meghaladná a tulajdonukba adott ingatlan értéke alapján folyósítható hitel összegét; az újbirtokosok részére szükséges hitel pedig összesítve több, mint amennyit az állam akár a magántőke bizonyos irányításával is az általános hitelnyújtás keretében rendelkezésükre állíthatna. Amikor az Országos Földművelésügyi Tanács a kérdésnek ezzel a részével foglalkozott, rámutatott, hogy a birtokreformért, a magyarországi feudális birtokrendszer megszüntetéséért és az újbirtokosok széles rétegének megteremtéséért eddig tulajdonképpen csak a volt nagy- és középbirtokosoktól követelt az állam áldozatot, s az új államberendezkedésnek ezért a nagy vívmányáért sem az ipar, sem a többi termelési és foglalkozási ágak eddig még áldozatot nem hoztak, holott az új, egészséges birtokrendszer megvalósítása az egész társadalom érdekét szolgálja. Megvan tehát az erkölcsi alap ahhoz, hogy a birtokreform sikere érdekében most a köztársaság kormánya