Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

ebből kifolyólag ezek az állami áldozatvállalások igen súlyosakká váltak, anélkül, hogy a hitelnyújtás valóban termékenyítőleg hatott volna a mezőgazdasági termelésre. Ahol viszont az állam a kockázatvállalásban óvatosságot tanúsított, az állami akciós hitelek feltételei alig maradtak el a magántőke részéről támasztott igények mögött, s ezért nem jártak a megkívánt eredménnyel. Az a kézenfekvő megállapítás, hogy a magyar parasztság saját erejére és saját tőkeképzésére utalva nem lehet képes a mezőgazdasági termelés fokozására olyan ütemben, mint amilyen ütemben erre a közgazdasági élet fejlesztése érdekében szükség volna, arra késztette a földművelésügyi tanácsokat, hogy már a gazdasági helyzet első számbavétele alkalmával erőteljesen állást foglaljanak a mezőgazdaság hitelellátásának sürgős és kielégítő megoldása mellett. Természetesen ezt kellett tennie az Országos Földművelésügyi Tanácsnak is, mint a magyar mezőgazdaság egyetemes érdekképviseleti szervének, midőn a mezőgazdasági termelés helyzetét és feladatait már megalakulásának első pillanatában szemügyre vette és mérlegelte. Meg kellett állapítania az Országos Földművelésügyi Tanácsnak, hogy az a pénzügyi alátámasztás, amelyben a mezőgazdasági pénzérték megszilárdítása óta a kormányzat részéről részesült, nem csupán a mezőgazdaság hitelszükségletével, de a többi gazdasági ágazatok részére folyósított állami hitelekkel sem áll arányban. A rendelkezésre álló adatok tanúsága szerint az infláció megszüntetésétől folyó évi január hó l-ig engedélyezett hitelekből a mezőgazdaság részére 93 160 000 Ft a közellátás részére 239 200 000 Ft az ipar részére 339 779 000 Ft a külkereskedelem részére 118 517 000 Ft engedélyeztetett, ami azt jelenti, hogy az engedélyezett kereken 790 millió forintból a mezőgazdaság részére nem is egészen 12% jutott. Ha ehhez még hozzászámítjuk a február hó 1. után a földhözjuttatottak támogatására, a pajzstetű elleni védekezésre és a főváros környéki kertészetek támogatására szánt újabb 16 milliót, a mezőgazdaság részére engedélyezett hitelek még mindig alig haladják meg az egész állami hitelfolyósítás 13%-át. Figyelembe véve, hogy mint azt már előbb megállapítottuk, a magánhitelek a mezőgazdaság részére ma rendelkezésre egyáltalában nem állanak, le kell szögeznünk, hogy eddig nem történt megnyugtató gondoskodás az új földhözjuttatottak és a régi kisbirtokosok hitelellátásáról, s hogy ennélfogva teljesen indokolt a földművelésügyi tanácsoknak az az állásfoglalása, amellyel e kérdés megoldását a legsürgősebb feladatok között is a legelső helyre állították. Amidőn az Országos Földművelésügyi Tanács a mezőgazdaság hitelellátását, mint a legégetőbb és legfontosabb kormányzati feladatot ajánlja a magyar köztársaság kormányának figyelmébe, egyben szükségesnek tartja az itt következő szempontok hangsúlyozását is. A földbirtokreform során keletkezett újbirtokosoknak megfelelő termelési eszközökkel való ellátása s a termelésbe való beilleszkedésüknek előmozdítása olyan feladat, melynek sikeres megoldását nemcsak gazdasági célszerűségi megfontolások teszik