Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

rongyoskodás, nélkülözések árán is többé-kevésbé kielégítően a magyar dolgozók élelmiszer-ellátását. Az a hallatlan erőfeszítés, leleményesség, de önfeláldozás, amelylyel elérték, hogy az ország baromfi- és sertésállománya számbelileg máris megközelíti a békebelit, hogy a szarvasmarha-állomány és tejtermékek előállítása messze felülmúlja a regenerálódás elméleti úton kiszámított ütemét: szűk élelmiszer-ellátásunk mellett nem olyan mutatósak, hogy a társadalom széles rétegei részéről is a megérdemelt elismerésre tarthatnánk számot. A magyar parasztság érdemei akkor mutatkoznának meg teljesen nagyságukban, ha a mai helyzetet azzal a helyzettel állítanánk szembe, amelyben akkor volnánk, ha ezek az áldozatos erőfeszítések hiányoztak volna. Bár kötelességünk, hogy a magyar föld dolgozó népének kellőleg alig értékelhető érdemét ott, ahol arra szükség van, megfelelően kidomborítsuk, s ezeknek megfelelő méltánylását megköveteljük, ezúttal a teljesítmények említésével nem az a célunk, hogy a parasztság részére elismerést kérjünk vagy a különböző termelési ágak teljesítményei között összehasonlításokat végezzünk. A jövőbe tekintve és a jövő feladatait mérlegelve le kívántuk szögezni, hogy a parasztság mindent megtett az ország újjáépítéséért, amit egyáltalában meg lehetett tenni, mint ahogy bizonyára meg fog tenni mindent a jövőben is saját és az ország boldogulása érdekében. De rá kell mutatnunk ugyanakkor arra is, hogy megfelelő alátámasztás nélkül a magyar parasztságnak ez a saját erőforrásaira utalt erőfeszítése most már további kimagasló eredményeket aligha érhet el, s nem hogy a mezőgazdasági termelés eddig megállapítható ütemű fejlődésére számíthatnánk, de még attól is tartanunk kell, hogy a termelés színvonalában alátámasztás nélkül hanyatlás is következhetik be. Mert bármilyen nagy is a földművelő népesség vitalitása, bármily csodálatos teljesítményekre teszi is képessé ezt a népet a magyar föld szeretete, semmiféle erőtartalék sem kiapadhatatlan. És ezen túlmenőleg nyomatékosan kell utalnunk arra is, hogy bizonyos fokon túl a termelés folytatásának, de még inkább a termelés színvonalfejlesztésének olyan materiális előfeltételei vannak, amelyeket puszta odaadással és önfeláldozással már pótolni nem lehet. A magyar parasztság megfelelő iga- és gépi erő nélkül, hiányos eszközökkel megszántotta és bevetette a szántóföldeket. Jó termést azonban csak megfelelő termőerőben tartott és jól megművelt talajon lehet remélni. Az új földhözjuttatottak és a régi parasztgazdák bizonyára mindent meg fognak tenni a jövőben is, hogy földjeik bevetetlenek ne maradjanak. Ez a fáradozás azonban csak akkor fog kielégítő eredménnyel járni, csak akkor fogja az ország dolgozó népességének ellátását a mainál megnyugtatóbb mértékben biztosítani, ha a gazdáknak lesz elegendő állatjuk ahhoz, hogy azok trágyája a talaj hiányzó tápanyagainak visszapótlója legyen, ha módjukban lesz a talaj termőerejét még továbbmenőleg műtrágyákkal fokozni, a talaj kellő előkészítéséről és a növényzet ápolásáról állati- és gépi erővel, továbbá megfelelő kézi eszközökkel gondoskodni, a termés betakarítását és tárolását, tisztítását és kezelését arra alkalmas helyiségekben és eszközökkel elvégezni. Mindezek teljes vagy részbeni hiányával is folyik a termelés, mint ahogy folyt mind a mai napig is. A parasztság