Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

nehézségekkel képesek beszerezni a legszükségesebb ruházati cikkeket és lábbeliket. Egy pár csizma ára 250—300 forint körül van, ami 7 q búza árának felel meg, holott a háború előtti időkben 1—2 q búzáért adtak 1 pár csizmát. Súlyos anyagi kárt okozott a gazdáknak az 1946. évben felállított és az egész vármegyére kiterjedő sertés- és baromfipestis által okozott veszteség. A földmívelésügyi kormányzatnak mindent el kellene követni a kötelező védőoltások bevezetésére, így az évenként megismétlődő elhullásokból származó mérhetetlen nemzetgazdasági kárt el lehetne kerülni. A segítség csakis állami beavatkozással képzelhető el. A földbirtokreform lebonyolítása immár befejezés felé közeledik. Az 1947. V. tc. a községi földigénylő bizottság és Megyei Földbirtokrendező Tanács működését megszüntette, és remélni lehet, hogy a földek végleges kiosztásával, birtokbaadásával, illetve telekkönyvezésével be fog következni lassan a biztonságos nyugodt mezőgazdasági termelés.

2 Kívánatos volna, ha a kiosztott földek telekkönyvezése után az újgazdák hosszú lejáratú kölcsönt kaphatnának, mert ez idő szerint a pénzintézetek ilyen hitelek folyósításától tartózkodnak. Igen jó hatással van az újonnan földhözjuttatottakra az a körülmény, hogy a földmívelésügyi kormányzat az ország szűkös anyagi ereje dacára igyekszik az újgazdákat és földmívesszövetkezeteket segíteni, kedvezményes állami akciókkal, hitelekkel anyagi boldogulásukat előmozdítani. Szellemi fejlődésükre a téli gazdasági tanfolyamok és gazdanapok vannak igen jó hatással, melyből a gazdasági felügyelőség is szépen kivette a részét. A munkásviszonyok a nagybirtokrendszer megszüntetésével lényeges változáson mentek át. A törpebirtokosok, akik elegendő munkaalkalmat saját földjeiken nem találnak, nehezen tudnak másutt elhelyezkedni, mert summást csak nagyobb birtokosok tudnak alkalmazni. Emiatt a vármegyében, különösen a vármegye északi, hegyes, erdős részén állandóan munkaerő-kínálat van, melyet egyedül az erdőkitermelés és bányászat levezetni nem képes. Ezekben a részekben csakis mezőgazdasági ipari üzemek létesítésével lehetne tartósan a munkanélküliségen segíteni. 1946. évben Heves vármegye egri járásához 6 községet csatoltak át Borsod vármegyéből. Ezek a községek: Andornaktálya, Balaton, Bélapátfalva, Bükkszentmárton, Mónosbél és Ostoros. Ezáltal 188 500 lélekkel és 19 371 kat. hold területtel szaporodott az egri járás, illetve a vármegye. Zsigmond István m. áll. gazdasági főfelügyelő, hivatalvezető Tisztázat. — UMKL FM Gazd. Felügy. O. 1947—10—200 350. 1 A kimaradt részben a mezőgazdasági termények és iparcikkek árjegyzéke található. 2 Az 1947. január 14-én kihirdetett V. tc, amely a földreform befejezését deklarálta, véget vetett a földreform körüli huzavonának. A tc. 8. §-a egyértelműen leszögezte: „A volt tulajdonosok vagy más személyek (haszonélvezők, haszonbérlők, alkalmazottak, hitelezők stb.) részéről támasztott, a földreform lebonyolításával összefüggő bármely jogviszonyból eredő követelést a juttatottakkal vagy az államkincstárral (Földbirtokrendező Alappal) szemben — a jelen törvény hatályba lépésének napjától a minisztérium rendelkezéséig — bírói úton érvényesíteni nem lehet; a már folyamatban levő pereket és az ilyen követelések behajtása iránt elrendelt végrehajtási eljárást fel kell függeszteni."