Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

50 Eger, 1947. február 28. A HEVES VÁRMEGYEI GAZDASÁGI FELÜGYELŐSÉG JELENTÉSE Az 1946. év mezőgazdaságunk helyzetét tekintve, bár az újjáépítés jegyében folyt le, mégis nagyon súlyos volt. Az év elején a vármegye gazda közönsége aggodalommal eltelve figyelte az őszi vetéseket, melyek a hótkaró nélküli száraz, hideg télben igen komoly fagy veszélynek voltak kitéve. A háború alatt megfogyatkozott készletek, illetve feleslegek hiányában ugyanis egy erős fagykár az éhezés veszedelmét jelentette volna sokat szenvedett népünkre. Amikor az idő kitavaszodott, megnyugvással láttuk, hogy a búzavetések elég jól teleltek. Örömünk azonban nem sokáig tartott, mert az egész 1946. év aszályos időjárása oly nagy elemi csapást zúdított ránk, amelyhez hasonlót emberemlékezet óta nem tapasztaltunk. Az egész évi csapadék mennyisége csupán 340 mm volt, azonban ebből 92 mm a tenyészidőn kívül, a november és december hónapban esett le. A tiszafüredi és gyöngyösi járás néhány községében erős jégkárok is voltak. Ennek következtében búzatermésünk vármegyei átlaga csak 3 q volt. így a közellátás terén a helyzet aggasztó, mert legfontosabb élelmiszerünk, a kenyérellátás nincsen biztosítva. Igen gyenge volt a termés egyéb kalászosokban, kapás, ipari és kereskedelmi növényekben is. A szárazság egyedül csak a szőlőnek kedvezett. A rendkívüli gyenge termés következtében a gazdák a legnagyobb áldozatok árán sem voltak képesek eleget tenni beszolgáltatási kötelezettségüknek. Az 1946. évi őszi búzavetések megindulását, illetve talaj-előkészítését sokáig késleltette az ősszel is mutatkozó rettenetes szárazság. A vetőmagszükségletet részben a nagyarányú — mintegy 380 vagon — állami vetőmagakcióval, részben pedig úgy sikerült biztosítani, hogy a gazdák saját szájuktól vonták el a kenyeret, illetve kenyérgabonájukat igen sokan nem őröltették meg, hanem elvetették, és helyette árpát őröltettek. Ezáltal a vármegye őszi búza vetésterülete 92 852 kat. holdra emelkedett, ami a tervezett vetésterületet mintegy 2%-kal haladja felül. Ez mindennél jobban igazolja a magyar földmívelő nép élni akarását, áldozatkészségét és földszeretetét. A nagyarányú vetőmagakció lebonyolítása nagy teherpróba elé állította a gazdasági felügyelői kart is, mert az akciót gyors intézkedéssel, erős aktivitással sikeresen végezte el. A rendkívül nagy szárazság következtében a takarmányhiány is súlyos gondot okozott. Az aszályos nyáron a legelők valósággal kiégtek, a széna és abraktakarmánytermés pedig oly csekély volt, hogy a jószágállomány zavartalan kiteleltetését nem fedezi. Ezért a gazdák igyekeztek még az ősz folyamán fölöslegesnek látszó állataikat még áron alul is értékesíteni. Boldog az a gazda, aki tengeriszárral, szalmával és törekkel rendelkezik, amelynek takarékos beosztásával nagy nehezen átvészeli az ínséges téli időszakot. A földek megművelésénél az 1946. évben nagy gondot okozott az igásállatok, különösen a lóállomány megfogyatkozása is, mert emiatt sürgős talajmun-