Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

kákát idejében elvégezni nem lehetett. Bár a gazdák igyekeztek teheneiket is igázni. Ennek következtében nagyarányú akció indult a vármegyében mintegy 300 db üzemképes traktor munkába állítása végett. Mivel a gazdák a drága üzemanyagot megfizetni nem tudták, azért az állam szántási üzemanyagok árát több ízben leszállította, de a szántási munkadíjat úgy az igás, mint a traktorszántásnál szabályozta. 500 000 forint szántási hitelkeretet is kapott a vármegye. Ennek volt köszönhető, hogy a rendkívüli száraz időjárás dacára a vármegye 350 327 kat. hold összes szántóföldjéből mindössze 125 015 kat. hold maradt szántatlanul, ami a rendkívül súlyos évet figyelembevéve elég kedvezőnek mondható A rendkívül súlyos gazdasági helyzetben nagymértékben nyugtalanította és elkeserítette a gazdákat a jóvátételi célokra elrendelt újabb, és újabb állatbeszolgáltatás. A háború okozta állatpusztulás hiányának pótlására nagy áldozatok árán messze vidékekről beszerzett állatállomány sokszor a gazdálkodás külterjes viteléhez sem volt elegendő. Az ismételt állatbeszolgáltatások pedig valósággal megbénulással fenyegették a termelőt. Ezen a bajon később a kormány szabad felvásárlással segített. A vármegye gazdasági helyzetére az 1946. évben bénítólag hatott a világviszonylatban is példátlanul álló pénzromlás, az infláció. A pénz rohamos elértéktelenedése oly nagymérvű lett, hogy a gazdák kénytelenek voltak áttérni a cserekereskedelemre. A közönség ugyanis a millió pengők, sőt később az ún. bili. pengők forgalmával már nem volt képes lépést tartani. A földmíves lakosság a szinte naponként változó pénz nevét, illetve értékét már ki sem tudta helyesen mondani. Az újabb és újabb kiadású bankjegyeket már csak színéről ismerték meg valamennyien. A nép szemében a pénz teljesen értéktelenné vált. A közgazdasági élet terén is teljes zűrzavar állott be a pénzek értékének óráról órára való változása miatt. A kormányzat az ún. adópengő bevezetésével igyekezett a fantasztikus számjegyű pénzek káoszában rendet teremteni, de javulást ez sem eredményezett. Ezekben az inflációs időkben biztos és szilárd valutát jelentettek a bor, búza, tűzifa, és termények. Ezeknek az értékéhez igazodott minden. A napszámbéreket sem pénzben, hanem borban és terményben fizették . . 1 Ezekben az időkben eddig még soha nem tapasztalt módon burjánzott el a feketekereskedelem, ami szintén mutatta közgazdaságunk lázas betegségét. A spekuláció pedig a pénzromlást igyekezett a maga előnyére kihasználni. Végül 1946. év augusztus 1-én az új magyar pénz, a forint bevezetésével megindult a gazdasági konszolidáció. Az árak stabilizálódtak, megszűnt a zugkereskedelem és a nagy pénzügyi zűrzavar után egy nyugodtabb közhangulat alakult ki a gazdatársadalom körében. Az eddig elrejtve tartogatott árut is előcsalogatta rejtekhelyéről az értékálló jó pénznek mutatkozó forint, csak az a baj, hogy kevés van belőle a gazda kezén. A sok megpróbáltatáson átesett gazdáink vállalkozási kedve lassan visszatér, és megvan a reménység egy jobb jövő felé. Nagy elégedetlenséget vált ki, és állandóan gazdapanasz tárgyát képezi az iparcikkeknek, különösen a bőr- és textilanyagoknak a mezőgazdasági cikkekhez képest aránytalanul megszabott magas árai, az ún. agrárolló. Emiatt a gazdák csak nagy