Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)
Bevezető
A felszabadulást követő 3 esztendőben szarvasmarha-állományunk a statisztika szerint több mint 85%-kal növekedett. Az igen tekintélyes számbeli növekedés mintegy 40—50%-a elsősorban a növendék marhák számának emelkedéséből eredt. Ugyanakkor tenyészbika-állományunk még 1947 végén is lényegében az 1945-ös színvonalon mozgott, felét sem érte el az 1942. évinek. A szarvasmarha-állományon belül főleg a tehenek száma emelkedett: míg a háború éveiben az egész állománynak csak 43%-át adták a tehenek, addig 1948-ban már több mint a felét. 20 A minőséggel azonban komoly baj vo^lt, hiszen a jól tejelő sztmentáli és hazai pirostarka szarvasmarhák száma 1942-höz viszonyítva 38%-kal csökkent, a jelentősen kisebb értékű és hozamú borzderes és egyéb keverék fajta állatok aránya viszont 76, illetve 55%-kal emelkedett. Közismert, hogy a felsjtabadulás előtt a tejgazdálkodás volt a szarvasmarhatenyésztésnek azon ága, mely kevés befektetéssel ^agy értéket állított elő, és a kis súhj gg ység is oly~haáznot hozott, hogy kedvező közlekedési feltételek esetén még a piactól távolabb eső^helyeken is kifizette a szállítás költségeit, ugyanakkor egész éven át jó jövedelmet biztosított a gazdáknak. 1945 után a tehenek közel felét befogták igázásra, ez és a nagyfokú takarmányhiány súlyos visszaesést okozott a tejgazdálkodás terén: az összes tejhozam mintegy 1 millió hektoliterrel volt kevesebb, mint a háború előtt. Gyorsan gyarapodott a lóállomány is, bár még kevesebb volt, mint 1942-ben. A sertések száma 1948-ban a felszabadulás utáni állomány két és félszeresére nőtt. ennek ellenére az 1942. évi állománynak mégis csupán 60%-át érte el. A juhállomány, a gyors gyarapodás dacára, még igen messze volt a háború előtti színvonaltól. Az állattenyésztésnek a növénytermelésnél való gyorsabb ütemű helyreállítását elsősorban a parasztgazdaság természetének tulajdoníthatjuk, amely mindig erősebben orientálódott az állattartás felé. Persze az akkori gazdasági helyzet is meghatározó szerepet játszott e tekintetben: vonóerőhiány, állati termékeknek a növényárakhoz viszonyított kedvezőbb árrendszere stb. Az állatállomány gyors növekedése terén igen komoly szerepet játszott a földreform következtében létrejött négyszázezer új gazdaság is. Az új tulajdonosok korábban nagy állatot nem, vagy csak elvétve tartottak, 1945 után viszont marha-, illetve lótartásra törekedtek. A gép- és eszközállomány vonatkozásában már korántsem számolhatunk be olyan eredményekről; mint az állatállomány vagy a növénytermelés esetében. Annak ellenére, hogy az MKP agrárprogramja a gépesítésnek illő helyet szentelt (134. sz. dokumentum), mégis ez a terület a későbbiek során nem részesült fontosságához mérten kellő támogatásban. A gépesítés vonalán azért — ha nem olyan látványos is — születtek eredmények. Ezek között megemlítendő a gépállomások megszervezése (1948 végén számukelérte a 110-et), a mezőgépgyártás szervezeti kereteinek kialakítása, a mezőgépgyárak központosítása az államosítás után. Sajnálatos módon a mezőgazdasági kisgépgyártás helytelen koncepció következtében elmaradt a szükségletektől. Az ismertetett időszak kiemelkedő sikerei közé tartozik a szövetkezeti mozgalom
