Káposztás István: Dokumentumok a magyar mezőgazdaság történetéből, 1945–1948 (Források a magyar népi demokrácia történetéhez 2. Budapest, 1977)

I. A MEZŐGAZDASÁG ÁLTALÁNOS HELYZETE

és gyenge talajerőben levő termőtalaj, a föld tulajdonjogi részbeni bizonytalansága mind-mind olyan tényezőként lépett fel, amely akadályozta a mezőgazdasági termelés zavartalanságát, és amely nehézségekkel meg kellett küzdeni. Fokozta ezeket a nehézségeket még az időjárás mostohasága, amennyiben az 1946. év kedvezőtlen időjárása példája volt az Alföld túlságosan szélsőséges, így tehát a mezőgazdasági termelésre kedvezőtlen időjárásának. Az egész év időjárását a szárazság, a csapadékszegénység jellemzi. Az 1945. év őszén elvetett őszi vetések minden komolyabb hótakaró nélkül kényszerültek átvészelni a telet. A kevés csapadék folytán az őszi szántások rossz állapotban, a fagy által nem eléggé szétmorzsolódva kerültek ki a télből. A hótakaró hiányában az őszi vetések részben a fagytól, részben pedig a nagymértékben elszaporodott mezei egerek kártételétől oly nagy fokú károsodást szenvedtek, hogy 10%-nál nagyobb területet ki kellett a tavasz folyamán szántani. Jelentésemhez mellékelt 1. számú kimutatás tanúsága szerint mindig abban az időpontban nem esett csapadék, amikor arra a legnagyobb szükség lett voUia. A márciusi és áprilisi csapadéktalan időjárás miatt a tavaszi szántási munkálatokat csak nagy nehézségekkel és minőség tekintetében roszszul lehetett elvégezni, ilyenformán tehát a tavaszi vetések rossz magágyba kerültek. További esőhiány folytán a kikelésük hiányos, aránytalan volt. A május végén, június elején meginduló bőséges esőzések viszont nemcsak a kapások, hanem a gyomok oly rohamos fejlődését idézték elő, hogy ellenük kapálással — tekintettel arra, hogy ekkor már folyton esett az eső és így nehéz volt a kapálás végrehajtása — védekezni alig lehetett. A száraz időjárás folytán a kalászosok gyengén fejlődtek ki, és a gyenge fejlődéshez még hozzájárult a nyári, az érés idején uralkodó hőség, amelynek következtében terméseredmény tekintetében csak a 4-es számú kimutatásban feltüntetett eredményt értük el. Az 1946. év tavaszán mutatkozó csapadékszegénység az aratás megtörténte után ismét előtérbe került, aminek folytán a kapások fejlődését nem kifejlődésnek, hanem csak sínylődésnek nevezhetjük. A tarlóhántások, majd az őszi szántások végzése ilyenformán csak lassan és vontatottan indult meg, aminek következtében az őszi vetési munkálatokat csak mintegy 3 héttel később tudták megkezdeni, mint a normális években és mintegy 4 héttel később fejezték azt be. Amilyen káros volt az egész év folyamán a csapadékszegénység, az őszi munkálatok végzésénél ugyanolyan szerencsének hozható fel, mert ha történetesen egy csapadékos őszt kaptunk volna, úgy korántsem tudtuk volna biztosítani azt az eredményt, amit az 5. számú csatolt kimutatás mutat. Az Őszi vetések megtörténte után a kedvező novemberi és decemberi időjárás folytán az ősziek a megkésett vetés ellenére is aránylag kifejlődve és jó erőben mentek a télnek. Jelentésem eddigi részében az időjárás szerepel főként olyan tényezőként, amely akadályozta a termelés normális menetét, és annak várható eredményét. Ezenkívül azonban más olyan — fentiektől független — tényezők is szerepeltek, amelyek bénították a komoly termelést. Az újonnan földhözjuttatottak legnagyobb része igaerővel nem rendelkezik. Tekintettel arra, hogy a vármegye szántóterületének több mint